Egy táncmulatság, egy párbaj és egy kard története a 19. századból

Egy táncmulatság, egy párbaj és egy kard története a 19. századból
2018. June 1.
Hogyan került Garibaldi egyik kardja az érmihályfalvi Bernáth Gedeon tulajdonába? Ezt is megtudjuk Kovács Rozália írásából.
Bernáth Gedeon
Bernáth Gedeon
 Városunk történetének kutatását, ha egyes családokét akár, mindig úgy élem át, mint egy időutazást, amikor szinte hallani a honfoglaló magyarok kardcsörtetését, látni a forradalomba induló férfiak lovainak nyomát, érezni a bálozó hölgyek parfümének illatát. Minden mozzanata időutazás, maga a történelem, néha az adatok szárazak, néha érdekesek. Őseink itt éltek, éreztek, harcolta , a jó ügyért tenni akartak. 

Történetünk az 1800-as évek második felében játszódik, főszereplője   bernáthfalvi Bernáth Gedeon (1904-1878) érmihályfalvi nemes, birtokos. Róla írják 1912-ben: „Bernáth Gedeon rendkívül erős, elegáns megjelenésű, szellemes, szép ember volt, kitűnő lovas, híres vívó, kiváló táncos, kitűnő zongorista és énekes, a társaságok és nép kedvence. Gáláns fellépéseiről az érmelléken  ma is sokat beszélnek.”

            „Az övé volt a mihályfalvi Bernáth birtok és a kúria nagy része, igen gazdag ember volt, s ennek megfelelően fényes háztartást vitt. Fennmaradt róla, hogy amidőn Nagyváradra, József bátyjának alispánná választására öt fekete méntől vont hintaján bevonult, a pórnép kereste az utcán, hogy valamelyik lova nem vesztette-e el arany patkóját.”

Életének számos epizódja maradt fenn, az egyik legérdekesebbet Dr. Barabásy István, a család  leszármazottjaírta le.:

 „Köztudomású, hogy az ötvenes évek (1850) második felében magyar lányok nem táncoltak császári tisztekkel. A biharmegyei Szalárd fürdőn rendeztek egy táncmulatságot, amelyen a környéken levő császári tisztek, köztük lovag A. nevű kapitány is megjelent, aki a Bernáth családdal rokon egyik Ottlyk kisasszonyt táncra kérte, azonban kosarat  kapott. Mikor később a kisasszony egy magyar ifjúval táncolt, a kapitány kinyújtotta eléjük a lábát, s a táncoló pár elesett. Minthogy a kapitány híres vívó volt, a táncos jónak látta a mulatságról eltávozni, anélkül, hogy elégtételt vett volna magának. Ekkor Bernáth Gedeon a kapitány elé állott s harsány hangon felszólította: „álljon félre előlem kapitány úr, mert köpni akarok s ha nem áll félre, leköpöm.” Természetes, hogy a sértést nehéz feltételű párbajban egyenlítették ki, a felek azonban a párbaj befejezésével sem békültek ki.”

Telt az idő, a kapitányt levezényelték harcolni az olasz tartományokba, és az idő meghozta a magyar kiegyezést is.  

„A hetvenes években Érmihályfalva környékén nagy hadgyakorlatot tartottak. Az egyik tábornok a szálláscsinálónak meghagyta, hogy a Bernáth kúrián kérjenek részére lakást, s azt megnyervén , ott elhelyezkedett. Másnap, amikor a ház uránál bemutatkozó látogatást tett, egy régi lovassági kardot vitt magával ajándékba, és kérte Bernáth Gedeont, hogy feledje el a szalárdi fürdőn köztük támadt incidenst, mert ő volt az egykori kapitány, és fogadja el tőle nagyrabecsülése jeléül Garibaldinak azt a kardját, melyet az olasz harctérről  hoztak el. Bernáth Gedeon meghatva köszönte meg a figyelmet s a múltra fátyolt borítottak.”

A család ereklyeként őrzi a szépen gravírozott nehéz lovassági kardot, melynek felirata  „Viva La Republica Cisalpina” illetve „Vivere Libero O Morire.

Hát, ennyi történt.

                                 Kovács Rozália

Bibliográfia: Dr. Barabásy István: A bernáthfalvi Bernáth család biharmegyei ága in Genealógiai füzetek, Kolozsvár 1912, 50 és 52. oldal.

Keresés