
Történetünk az 1800-as évek második felében játszódik, főszereplője bernáthfalvi Bernáth Gedeon (1904-1878) érmihályfalvi nemes, birtokos. Róla írják 1912-ben: „Bernáth Gedeon rendkívül erős, elegáns megjelenésű, szellemes, szép ember volt, kitűnő lovas, híres vívó, kiváló táncos, kitűnő zongorista és énekes, a társaságok és nép kedvence. Gáláns fellépéseiről az érmelléken ma is sokat beszélnek.”
„Az övé volt a mihályfalvi Bernáth birtok és a kúria nagy része, igen gazdag ember volt, s ennek megfelelően fényes háztartást vitt. Fennmaradt róla, hogy amidőn Nagyváradra, József bátyjának alispánná választására öt fekete méntől vont hintaján bevonult, a pórnép kereste az utcán, hogy valamelyik lova nem vesztette-e el arany patkóját.”
Életének számos epizódja maradt fenn, az egyik legérdekesebbet Dr. Barabásy István, a család leszármazottjaírta le.:
„Köztudomású, hogy az ötvenes évek (1850) második felében magyar lányok nem táncoltak császári tisztekkel. A biharmegyei Szalárd fürdőn rendeztek egy táncmulatságot, amelyen a környéken levő császári tisztek, köztük lovag A. nevű kapitány is megjelent, aki a Bernáth családdal rokon egyik Ottlyk kisasszonyt táncra kérte, azonban kosarat kapott. Mikor később a kisasszony egy magyar ifjúval táncolt, a kapitány kinyújtotta eléjük a lábát, s a táncoló pár elesett. Minthogy a kapitány híres vívó volt, a táncos jónak látta a mulatságról eltávozni, anélkül, hogy elégtételt vett volna magának. Ekkor Bernáth Gedeon a kapitány elé állott s harsány hangon felszólította: „álljon félre előlem kapitány úr, mert köpni akarok s ha nem áll félre, leköpöm.” Természetes, hogy a sértést nehéz feltételű párbajban egyenlítették ki, a felek azonban a párbaj befejezésével sem békültek ki.”
Telt az idő, a kapitányt levezényelték harcolni az olasz tartományokba, és az idő meghozta a magyar kiegyezést is.
„A hetvenes években Érmihályfalva környékén nagy hadgyakorlatot tartottak. Az egyik tábornok a szálláscsinálónak meghagyta, hogy a Bernáth kúrián kérjenek részére lakást, s azt megnyervén , ott elhelyezkedett. Másnap, amikor a ház uránál bemutatkozó látogatást tett, egy régi lovassági kardot vitt magával ajándékba, és kérte Bernáth Gedeont, hogy feledje el a szalárdi fürdőn köztük támadt incidenst, mert ő volt az egykori kapitány, és fogadja el tőle nagyrabecsülése jeléül Garibaldinak azt a kardját, melyet az olasz harctérről hoztak el. Bernáth Gedeon meghatva köszönte meg a figyelmet s a múltra fátyolt borítottak.”
A család ereklyeként őrzi a szépen gravírozott nehéz lovassági kardot, melynek felirata „Viva La Republica Cisalpina” illetve „Vivere Libero O Morire.
Hát, ennyi történt.
Kovács Rozália
Bibliográfia: Dr. Barabásy István: A bernáthfalvi Bernáth család biharmegyei ága in Genealógiai füzetek, Kolozsvár 1912, 50 és 52. oldal.