Hosszú szünet után végre újra tapsolhattunk a Mókának
Csak azért nem volt a szokásos teltház a Bartók Béla Művelődési Házban, mint mindig, amikor a Móka színjátszó csoport fellép, mert a helyek száma korlátozott volt, de így is minden előkészített szék gazdára talált. Ünnepelt a Móka, ahogy azt illik, színpadon, közönség előtt, hisz kialakult már a két évtized alatt egy szimbiózis, a közönségnek kell a Móka, a Mókának pedig a közönség éltető tapsa.
A szimbolikus Egyedül nem megy! című dallal kezdődött a csapat 20. születésnapját ünneplő gálaest, melyet Gyenge Attila és Kecskés Zoltán adtak elő. A minőségi zenei kíséretről a csapathoz bármikor szívesen csatlakozó Darabont Alíz és Terjei Lóránd gondoskodott, akik már többször léptek fel a Mókával. Az est házigazdái – akárcsak tíz évvel ezelőtt is – Fegyveresi Anikó és Bántó Norbert egykori Móka – tagok voltak, ők vezették végig a közönséget az elmúlt tíz év számtalan eseményén, előadásán, kronológiai sorrendben. Ízelítőt kaptunk az előadott színművekből, drámákból és vígjátékokból, szilveszteri kabaréjelenetekből és zenés-irodalmi összeállításaikból. A darabok, melyek a legnagyobb sikereket hozták a társulatnak: Móricz Zsigmond: Égi madár, Székely Csaba: Bányavirág (ez a darab a legtöbb fesztiválmeghívást szerezte a társulatnak, például az ajkai Arany Deszka Országos Minősítő Színjátszó Fesztiválról minden díjat elhoztak 2015-ben), Molnár Ferenc: Az ördög (2017-ben ugyancsak Ajkáról a szakmai fődíjat, az Arany Deszka Díjat és más díjakat hoztak el), de az összes többi darab is épp olyan kedves a játszóknak és a közönségnek egyaránt . Az elmúlt években a csapat nagyon sok színjátszó fesztiválon vett részt, megismerték az amatőr színjátszás egy másik világát, ahol szakmai zsűri és hasonszőrű színjátszók előtt kellett helyt állniuk. Ezt mindannyiszor meg is tették becsülettel, nagyon sok szakmai díjjal, elismeréssel, építő kritikákkal, tapasztalatokkal gazdagodván tértek haza Sopronból, Ajkáról, Vasvárról, Balassagyarmatról, Budapestről, Körmendről. De a Móka számára a közönsége szeretete, törhetetlen lelkesedése volt és maradt a legfontosabb.
A gálaműsor szünetében megtekinthettük a társulat által az elmúlt évek alatt gyűjtött díjakat, okleveleket és relikviákat. A tematikus évi szilveszteri kabarékat, valamint kabaréjeleneteket mind felsorolni is nehéz volna, éppúgy, mint a szereplőket: Kampánycsend, Egyedül nem megy, Két féltucat akciósan, Országúti románc, Spanyolul tudni kell!
Szabó János, Sillye Ibolya Ildikó, Felvinczi Dolly, Boros Emőke Blanka, Kulcsár Ágnes, Boros József, Varga István, Gyenge Attila, Kecskés Zoltán, Keresztesi Judit, Geszti Ivett, Hegedűs Attila, Mustean Sándor most is tudásuk legjavát nyújtották, és a gála tiszteletére hozzájuk csatlakoztak egykori társaik, Baghiu Mónika, Nichita Anikó, Felvinczi Fanny és Zih Gábor, hogy együtt idézzék fel a múltat, bebizonyítván, hogy a tehetség és a lelkesedés nem kopik az évek alatt . Itt szükséges megemlíteni, hogy a társulat tagjai között találhatók, akik a kezdetektől jelen vannak, és olyanok is, akik időnként, akár csak egy szerep erejéig erősítik a társulatot.
Sajnos két társukat elvesztették az elmúlt években, Veres László Zsolt és Sughici Anikó már az égi társulatban játszanak.
Az évek alatt sokan megmutatták tudásukat a Móka szereplőgárdájában, ezzel mind csak gazdagodott, színesebb lett a csapat. De inkább nevezzük családnak, hiszen, amint azt az előadás végén Boros Emőke Blanka elmondta, mint egy igazi család, úgy működik a Móka. Család, ahol megpihenhetnek, feltöltődhetnek, szeretetet adnak és kapnak. Megköszönték Szabó Jánosnak a fáradhatatlan munkáját, és hogy a következő tíz évben is hasonló odafigyeléssel fogja egyengetni a már rég nem amatőr szinten jegyzett társulat útját.