Kovács Rozália helytörténész (kinek nemrégiben jelent meg kötete a Partiumi füzetek sorozatban) még 2012. őszén hívta fel a helyi közvélemény figyelmét dr.Fráter Gáspár néhai orvos elhanyagolt sírjára. Mint a város honlapján megjelent írásában fogalmazott: “A kör- és pályaorvos 1852. október 15-én született, (…) 1875-ben avatták orvossá, 1876-ban körorvossá választották Érmihályfalván, haláláig ott dolgozott. Ötven éves szakmai működése során fellendítette a környék közegészségügyi ellátását. A háború alatt kórházi orvos volt, és ebben a minőségében nagyon sokat tett szenvedő embertársaiért. Számtalan esetben ingyen gyógyított és jótékonyságával is igyekezett szolgálatára lenni a község és a környék lakóinak. Emléke évekkel halála után is élénken él azokban, akik ismerték.”
A helytörténész felhívta a figyelmet, hogy az egykor megbecsült orvos sírja nem csak elhanyagolt és omladozik, de az emberek oldala mentén szemétkupacot halmoztak fel. A rendbetételre nagyszerű alkalom lett volna dr.Fráter Gáspár születésének tavalyi, 160. évfordulója…, de ami késik nem múlik. Az elmúlt napokban tapasztalhattuk, hogy megújul a sír, dr.Turucz Mária családorvos, megyei tanácsos áldozatvállalásából. Érdeklődésünkre a doktornő egy vargabetűvel indítva válaszolt, mely egy másik kalandos/tragikus orvosi sorsot mutat be. A második világháború nehéz éveiben volt községi orvos Érmihályfalván dr.Bodor Pál (1907-1944), akit a háború végi határzár elválasztott az éppen Budapesten tartózkodott feleségétől és gyerekétől. A doktor tébécés lett, és sajnos heteken belül el is halálozott, családját nem látta viszont. Özvegye évtizedek múltán, az 1980-as években a Vörös Kereszt útján kutattatott néhai férje után, így szerzett róla tudomást dr.Turucz Mária, aki akkor vállalta, hogy a továbbiakban ügyeli fiatalon elhunyt pályatárs-elődje sírját, és azóta is koszorút visz, gyertyát gyújt november elsején, névnapokkor. (Csatolt képünkon dr.Bodor Pál sírtáblája.)
Itt kanyarodunk vissza dr.Fráter Gáspárhoz, tudniillik a motiváció ugyanaz, fejtette ki dr.Turucz Mária: Érmihályfalvának nincs olyan sok híres szülötte, de azon kívül is, ha nem is vált valaki szélesebb körben híressé, mindenképpen meg kell becsülni, aki tett közösségéért. Dr.Fráter Gáspárról, illetve elhanyagolt sírjáról a helytörténeti irásból szerzett tudomást, és mostanában alakult úgy, hogy nyélbe lehetett ütni a rendbetételt, amit magánemberként támogatott. A tervek szerint, amikor elkészül a kivitelezés, ünnepélyes avatásra is sort kerítenek. Remélhetőleg ezt november elsején meg lehet majd ejteni, ugyanekkorra tervezi a római katolikus egyházközség Szőke János néhai plébános (1866-1936) sírja rendezésének befejezését. (Bal oldali képünkön a sírkő még eredeti állapotában, fotó: Kovács Rozália)

Szőke János volt az 1911. szeptember 20-án önállósított egyházközség és az új templom első, kinevezett plébánosa.

Sírja a temetőbeli lélekharangtól karnyújtásnyira van, igen elhanyagolt állapotban.

Bogdán István tisztelendőtől megtudtuk: az egyháztanács elhatározta, hogy a jelenleg több darabban lévő sírkövet helyreállítják, a sír kovácsoltvas kerítését darabjaira szedve felújítják, és természetesen magát a sírt is rendbe teszik.

Alsó fotómontázsunkon a néhai tisztelendő síremléke napjainkban, illetve jobbra ugyanaz, de már a javításra elszállított kerítés nélkül – a rendbetétel megkezdődött.

(erdon.ro)