“Életét mint a gyertya, úgy égette el köztünk”

“Életét mint a gyertya, úgy égette el köztünk”
2013. October 27.
Halálának első évfordulóján Szatmárnémetiben emlékeztek Györfi József esperes-plébánosra a római katolikus egyházközség hívei, és részt vettek az elkészült síremlék megáldásán is. Bokor János kántor-vallástanár beszámolója.
/vlm/Image/Show/84/
Lerótták kegyeletüket a tisztelendő sírjánál

“Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket.” – Jel 14,13

Október 19-én már egy éve volt annak a szomorú pillanatnak, amikor Ft. Györfi József, volt érmihályfalvai esperes-plébános úr tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából. Áldott emlékét azóta is szívünkben őrizzük. Halálának első évfordulójára egyházközségünk plébánosa, Ft. Bogdán István atya, a hívekkel egyetemben, két autóbusszal – mintegy 80 személy – zarándokolt el sírjához Szatmárnémetibe. Útközben őérette imádkoztuk a rózsafűzért, a halottak litániáját, énekekkel kísérve. Délelőtt 10 órától engesztelő gyászmise volt a temető kápolnájából, ahol a család tagjai is részt vettek. A gyászmise végén felvételről meghallgattunk Györfi atya egyik prédikációjából egy részletet, s így egy év után ismét hallhattuk örökre elnémult hangját. Innen a sírjához vonultuk. Bogdán atya megáldotta az újonnan elkészült síremléket és utána elvégeztük a Lucernáriumot. Fiataljaink alkalomhoz illő verseket szavaltak, a kórusunk pedig gyászénekeket énekelt. Sírjára könnyezve helyeztük el virágainkat, koszorúinkat és gyertyáinkat. Magunk között beszélgetve mindenki felelevenített egy-egy emléfoszlányt Györfi atya életéből. Mi pedig annak a reményünknek adtunk hangot – mivel teste nem Érmihályfalván van eltemetve -, hogy hátha, rövid időn belül, tiszteletünket leróhatjuk majd emléktáblája előtt is, az érmihályfalvai katolikus templom falán. Születése (március 20. ), és halála napján ezután is meg szeretnénk emlékezni róla minden évben. Áldásos tevékenységét sohasem feledjük el. Azt a testi-lelki munkát, amelyet az érmihályfalvi katolikus közösségért végzett Isten iránti szeretetből, nem lehet és nem szabad felednünk! Az Úr a munka mezejéről hívta őt haza, hiszen még tervei voltak. Tudjuk és nem feledjük, hogy életét mint a gyertya, úgy égette el köztünk, egészségét sem kímélve fáradozott nyájáért. Ezért illik ide Túrmezei Erzsébet: Maradj a helyeden című verse, amit sírjánál hallgattunk meg:

Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ,

s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!

Maradj a posztodon!

Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a „miért”;,
és a te Igéd: bízni!

Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.
A világ csak kínoz és elárul,
fordítsd el tőle arcod!
Az Úr irgalmán szíved elámul,
csak Őt dicsérje hangod!
Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!

Ő már előre kiválasztotta,
utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!

Emléke legyen áldott, pihenése csendes!

Bokor János kántor, vallástanár