“Élmény volt a javából”

“Élmény volt a javából”
2014. September 19.
A Részek Viadalán részt vett csapatok közül elsőként a Morgó-Tábla "váltotta be" nyereményét: a csapat az elmúlt hét végén a Tordai-hasadékhoz, illetve a sóbányába látogatott el. Dienes Ilona Erika és Karsai Attila beszámolója.
/vlm/Image/Show/84/
A Morgó-Tábla csapat a Tordai-hasadéknál

Idén második alkalommal rendezték meg a Részek Viadala közösségépítő, szórakoztató, családias versengést. A Morgó-Tábla csapata a 3. helyet szerezte meg, ezáltal Tordára utazhattunk.

Szeptember 14-én hajnali hat órakor indult buszunkból, Torda felé zötykölődve, álmos szemekkel lehettünk tanúi a Nap ébredésének. A Királyhágón csodás kilátásban volt részünk, majd 11 óra körül érkeztünk meg a Tordai-hasadék közelében működő sóbányához. Magyar ajkú idegenvezetőnknek köszönhetően megismerkedtünk a bánya történetével, berendezéseivel. Megdöbbentő látvány fogadott minket, a harang és trapéz alakú vájat felső pereméről csodálkoztunk a tátongó mélységre. Hatalmas űr szélén, védőkorlát mögött álltunk, ahol felfogni is nehéz volt, hogy lehetett hagyományos eszközökkel, kézi erővel kitermelni a rengeteg sót. A földalatti teremben fényárban úszó szórakoztató park fogadta a látogatókat. Volt ott minden, amire egy bányában tényleg nem számítanánk: bowling, csónakázó tó, minigolf, kézilabda pálya, pingpong, óriáskerék, játszótér.

E csodás élményt egy újabb követte, mégpedig a Tordai-hasadék. Az első parkolónál kiszálltunk, amely egy dombon terült el. A csapat egy része a dombon maradt, onnan kényelmesen élvezte a kilátást és a hegyi levegőt, a másik része a hasadék bejáratáig legyalogolt, majd természetesen fel is.

A Tordai-hasadék a legenda szerint úgy jött létre, hogy a kunok elől menekülő Szent László király előtt a hegy kettéhasadt. Ezen az úton lépkedtünk, gyakran 200 méter magas sziklafalak között. Az út nem volt megerőltető, szinte végig vízszintesen haladtunk. Élmény volt a javából, csodálatos táj, remek hangulat és összetartás jellemezte a csapatot. A buszon hazafelé fáradhatatlanul nótázott, mókázott a lelkes csapat, s fogyasztotta a „kedvderítőt”;. Feledhetetlen emlék marad! Megbeszéltük, hogy jövőre mindenképpen közösen próbáljuk megszerezni az első díjat, bevonva még több tapasztalattal rendelkező csapattársat.

Was Albert gondolataival búcsúzva , köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, s kívánunk kitartást kreativitásuk érvényesítéséhez:

„…tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó….”;

(Wass Albert: Te és a világ)

Dienes Ilona Erika

Karsai Attila

Keresés