Eltűnt épületek nyomában – VII. rész: A téglagyár

Eltűnt épületek nyomában – VII. rész: A téglagyár
2014. March 23.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy téglagyár, melyért egy európai hírű operaénekes feláldozta karrierjét. Kovács Rozália helytörténész írása.
dupla_(Másolás)_wm
A téglagyár egykori jellegzetes épülete, ma már csak a kémény van meg

A Szatmár felé vezető út két oldalán volt egyszer egy téglagyár. Valamikor a XIX.-XX. század fordulóján épült. Előbb a Balogh-féle téglagyárról beszélhetünk, majd a Jakab fivérek birtokában volt.

Az első világháború befejezése után jött haza szülőföldjére Szabó Antal és városunkban telepedett le. Megvásárolta és felújította az elhanyagolt téglagyárat, az udvarban rendezte be lakóházát is. (Adatok Szalai Ilona írásából, Barangolás múltban és jelenben , 85.old.)

(Csatolt képünkön részlet egy régi képeslapról.)

Szabó Antal (1879-1960, képünkön), aki európai hírű Wagner-énekes volt, az énekesi pályáját hagyva ott, helyrehozta és a legmodernebb felszereléssel felvirágoztatta a téglagyárat.

Sok éven át gyártatta a jó minőségű, sok műveletet igénylő, jól kiégetett, időt álló téglákat.

(Alábbi képünkön a lakóház, már romos állapotban)

A világháború utáni években megkezdte a termelést a téglagyár is, mivel az  újjáépítéshez rengeteg téglára volt szükség. (Érmihályfalva 1998, 23.oldal). A Kisipari Szövetkezet üzemeltette.
1950-ben megszűnt a Kisipari Szövetkezet, a téglagyárat átvette a Bihorul Építkezési Tröszt, Szabó Antalt pedig leváltották. Megengedték neki, hogy a gyár területén lévő lakásában maradjon. (Barangolás, 87.old.) Majd lassan abbamaradtak a téglagyártási munkálatok, a gyár, s a telep, minden tönkrement, az enyészeté lett. 

2003-ban úgy tűnt, újra működni fog a téglagyár. „Elkezdődhet a munka téglagyárban” címmel 2003. július 8-án a Bihari Naplóban írja Rencz Csaba: „Az építkezési anyagok forgalmazásával és építkezések kivitelezésével foglalkozó máramarosi Orizont cég vezetője elmondta, azért vette meg a téglagyárat, mert jelentős üzleti lehetőséget látott benne (…) Számára igencsak fontos volt, hogy megveheti-e a gyár melletti területeket a város tulajdonából (…) a szóban forgó területek egyébre amúgy sem alkalmasak, a használaton kívüli gyár modernizálásával és újraindításával pedig munkahelyek teremtődnek, és ez is a város hasznára lesz.”

Hát, nem így lett. Ma már csak a kémény mutatja, hogy „egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer” egy téglagyár. Helyén manapság egy építkezési anyagokat forgalmazó cég működik.