“Emlékeknek száll hattyúfellege…”

“Emlékeknek száll hattyúfellege…”
2019. May 10.
135 éve született Nagy Zoltán költő (1884. május 15. – 1945. július 4.), akire Kovács Rozália helytörténész emlékezik, felidézve egy versét is.
“Emlékeknek száll hattyúfellege…”
Nagy Zoltán és sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben
 Nagy Zoltán költő, író, kritikus, ügyvéd, 135 éve, 1884. május 15-én született Érmihályfalván.
A Nyugat munkatársa volt. Költészetének motívumai a csönd, a magány, a romantikus szomorúság és a keserű szatíra. Novellákat s egy kisregényt is írt – írja róla a Magyar Életrajzi Lexikon.
Ismertebb művei: Hónapos szobákból – 1907, Csend! Aranymadár! – 1913, Die Legende von lachenden Mann – 1922, Elégiák – 1923, Álmomban zene – 1924-1944 költemények -1947, Ének a magasban – 1962.
Honlapján többször is megemlékeztünk róla (ITT és ITT), és az Emlékül, hogy emlékezz monográfiában is vannak róla adatok a 312. oldalon.
Most egy szép versét közöljük megemlékezésül, mely a Nyugatban jelent meg 1941-ben. / 3.szám.

A kedveshez

Emeld szíved a csillagok fölé:

Szúnyogdöngés lesz ott a földi lárma:

Emlékeknek száll hattyúfellege

És énekel a csendek csalogánya.

Létünk csak szikra két sötét között

Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!

A mindenség fényénél felragyog,

Egy percre csak, hogy mindörökké fájjon.

Szívünk legyen friss harmatos csokor,

Pipacshoz kössünk kék katángot társul

S a bánkódó, elcsüggedt, szomorú

Istennek nyújtsuk fel vigasztalásul.

Időnk lejár: nyíljon hát mosolyod!

Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,

Az életem egy futó gondolat

Míg szépséged átvillan a világon.

Keresés