
Az érmihályfalvi és gencsi Gencsy család családfáját Gencsy Zsigmondig (? – 1706) érdemes visszakeresnünk. Ő volt ugyanis II. Rákóczi Ferenc „mezei hadainak ezredes főkapitánya”, élete összefonódott a Rákóczi-féle szabadságharccal. “A nemzet ügyéhez való szeretetének minden készségéért és véghezvitt dolgaiért a biharmegyei Mihályfalva falubeli fiscalis portiót” kapta a fejedelem 1704. augusztus 28-án keltezett Adománylevele szerint.
Tehát az 1700-as évek legelején jött a Gencsy család településünkre és több nemzedéken keresztül éltek itt.
Gencsy Zsigmond fia, Sámuel (1698-1752) és neje Újhelyi Krisztina a református egyháznak 1725-ben egy úrasztalra való ónkannát adományozott, mely mind a mai napig megvan (fentebbi fotó). Felirata: “Nemz/etes/ GÖNCSI SAMUEL csináltatta a mihalyfalvi Eccla számára Ano 1725”
A család a mihályfalvi előnevet 1817-ben kapták. “Gencsy László, Lajos, Ferenc és Sámuel 1817 április 18-án a ‘mihályfalvi’ előnév adományozásában részesülnek.”
Gencsy Lajos (1764-1838) egyik fia volt Gencsy Pál (1801-1851). Balkányban született, ahol a családnak kastélya és birtoka volt, de élete további része, gyermekeinek születése és az ő halála is Érmihályfalvához kötődik. Életéről keveset jegyeztek fel, az 1848-as forradalomban részt vett, ebből az időből maradtak ránk adatok.
Egy érdekes hirdetésre akadtam 1847-ből. A Debrecen-N.Váradi Értesítő 1847. április 18-án írta, hogy “Tekintetes Gencsy Pál úr piacon lévő háza, cserépfedél alatt, melyben ennek előtte gyógyszertár volt, most rőfös vagy fűszerárusnak három szobával, konyhával, élés kamarával, úgy nemkülönben az udvaron külön épülettel sz. György naptól 6 évre kiadó.”
Felesége, Kazinczy Amália (1806-1884) Kazinczy József és Ragály Mária leánya, 1835-ben esküdtek. Gyermekeik Anna és Emma, kora gyermekkorukban meghaltak. Malvin (1836-1917), István (1839-1876) és Irén (1840-1919) vitték tovább a Gencsy ősök nevét, hagyatékát.
Gencsi és mihályfalvi Gencsy Pál 1817-32 között a 10. huszárezredben szolgált mint százados. A szabadságharc kitörésekor érmihályfalvi birtokán gazdálkodott. 1848. június 19-től a Bihar megyei 350 főnyi lovas nemzetőrség őrnagya. Mozgósított osztályával októberben a bánsági harctéren harcolt. 1849. január – februárjában Erdélyben teljesít szolgálatot alezredesként. Júliusban a nagyváradi népfelkelő táborban szolgál.
Az erdélyi hadjárat alatt szerzett érdemeinek elismeréséül Gencsy Pál lovas őrnagyot alezredessé léptetik elő, az okmányt Kossuth Lajos kormányzóelnök írja alá Debrecenben, 1849 május 7-én.
Érmihályfalva lakossága két, általa kiállított huszárújonc fölszerelésére 180 pengő forintot, Gencsy Pál alezredes 1 kétcsövű vadászfegyvert adományozott, tudjuk meg Hegyesi Mártonnak a szabadságharcról írott könyvében (169.old.).
Gencsy Pál a szabadságharcot 2 évvel élte túl, de erről az időről nincs adatunk. 1851. november 20-án halt meg Érmihályfalván, a templom alatti kriptába temették a család elhunyt tagjai mellé. A halottak anyakönyvében ez áll: „Tekintetes Gencsy Pál úr nyugalmazott kapitány nemes, 50 éves, mejbeli vizibetegség.” Prédikációval és orációval, síri könyörgéssel temették. (Képünkön a gyászjelentés)
Felhasznált irodalom
1. Adalékok a Rákóczi-kor történetéhez A Gencsy – család balkányi levéltárából közli: Bányai Károly
2. Kempelen Béla: Magyar nemes családok Budapest, 1911
3. Debrecen-N.váradi Értesítő 1847, hirdetések
4. Bihari Diéta II. Debrecen, 66.old.
5. Gencsy Pál alezredesi kinevezése
6. Hegyesi Márton Bihar vármegye 1848-49-ben, Nagyvárad, 1999
7. Gencsy Pál gyászjelentése.