Megmaradunk – ez az elnevezése, és ezt hirdeti az az emlékmű, melyet az Érmihályfalvi Református Egyházközség a Kassai Magyar Református Egyházközséggel közösen avatott fel múlt vasárnap a mihályfalvi templomkertben. Az ünnepséget évfordulóhoz kötötten tartották, hiszen a két gyülekezet arra is emlékezett, hogy Rákóczi hűséges ezredesfőkapitánya, Gencsy Zsigmond a szabadságharc során Kalotaszegen, 313 évvel ezelőtt életét áldozta a magyar szabadságért.
Az ünnepség istentisztelettel kezdődött, melyen Orémus Zoltán kassai református esperes hirdette az igét. Illés próféta élettörténetén keresztül kiemelte, hogy Isten választott népe nehéz harcokat kell megvívjon, bátran meg kell küzdenie a hamis istenekkel, követőikkel, hogy nyilvánvalóvá váljon: Isten győz a bálványok és a bálványimádók felett. „Ez az ünnepség épp arra figyelmeztet hitünk hősein, Rákóczi szellemiségén keresztül, hogy nem a megalkuvás, nem a gonosszal, a hamissal való kompromisszum vezet életre, hanem az az életforma, melyben egy szívvel, teljes szívvel az élő Urat szolgáljuk”; – mondta az igehirdető, aki szerint „Nemzetünk bibliás hitű hősei, az előttünk járók küzdelmei hálaadásra késztetnek, hisz általuk maradtunk meg a Kárpát-medencében magyarnak és keresztyénnek, ugyanakkor erősítenek minket abban, hogy napjainkban se féljünk, bátran álljunk ki a krisztusi értékrend, nemzetünk szabadsága mellett”;. A népes gyülekezet az istentiszteleten keresztelésnek is örvendett, majd a 15 éve alakult helyi Musica Sacra kamarakórus énekelt. Ennek férfitagja, Tamás Vilmos presbiter egy nemzeti színű, nagy méretű zászlót ajándékozott a gyülekezetnek, melyet Balázs Dénes és Balázsné Kiss Csilla lelkipásztorok vettek át. Az istentiszteleten szellemi értékeink jelképes stafétaátadására is sor került. Az ünnepi műsor keretében szolgáltak a presbitérium nőtagjai, illetve a helyi IKE tagjai is énekkel, furulyamuzsikával, Rákóczi imájával, Rákóczi és kurucai lelkületét tükröző versekkel. A gyülekezet tetszését kiváltó műsor összekötő üzenete az emlékművön is megjelenő jelmondat volt: Istennel a hazáért és a szabadságért!
A Szózat eléneklése után a templomkertben a nemzeti szalaggal átkötött emlékjelek, az emlékmű felavatása következett. Az ifjak imája után Balázs Máté Dénes ismertette Gencsi Zsigmond ezredesfőkapitány életét, a gencsi és érmihályfalvai Gencsi család jelentős szerepét a Rákóczi, majd az 1848–49-es szabadságharcban. A meghívott vendégek közül először Újlaky Ferenc kassai főgondnok (ő maga is az egykor Érmihályfalvára került Bernáthfalvi Bernáth család leszármazottja) mondta el az összetartozás, a Rákóczi-év, a jövőépítés jegyében azt, hogy csak annak a nemzetnek lesz jövője, amely ismeri múltját. Ez az avatásra szánt emlékmű is a megmaradást, a jövőt szolgálja, hangzott el. Tasó László fideszes országgyűlési képviselő ünnepi gondolatait dr. Kres Tímea tolmácsolta, aki kiemelte a Gencsy család jelentőségét Nyíradony történelmében, a szabolcsiak életében is. A leleplezés előtt Kovács Zoltán főgondnok, az emlékmű tervezője és névadója, Csáky Pál felvidéki közéleti szereplő gondolatain keresztül vallotta meg megmaradásba vetett hitét: megmaradunk, ha Istenbe vetett hit által élünk, a hazáért, felelősen, szabadon a jóért. Az emlékművet a kassai elnökség, a nyíradonyi képviselő, a Gencsy család Magyarcsaholyban élő leszármazottai (Gencsy Lajos és családja), a Bernáth család helyi leszármazottai (Kosztin László és a családtagok), az érmihályfalvi elnökség, Sass Kálmán-díjasok és az ifjak leplezték le. Az 1989. Temesvár-emlékjel kapcsán a 30 éve kirobbant forradalom szikráját adó Tőkés László korábbi püspök áldáskívánó üdvözletét olvasták fel vastaps kíséretében. Az avatás Orémus Zoltán kassai esperes áldásával, a helyi lelkipásztorok igei köszöntésével és köszönetével, a Himnusz eléneklésével zárult, majd a Borbély Andrea tanárnő által felkészített Fürge lábak helyi néptánccsoport mutatott be színvonalas műsort.
Sokan örömmel fényképezkedtek a Kálvin-csillag alakzatba foglalt, nyolc emlékjelből összeálló emlékműnél, középpontjában a Sass Kálmán mellszoborral, melynek képes emléklapját több százan vitték haza az igével: Igazsága megmarad mindvégig! (Zsolt.111,3.)