A Magyar Nemzeti Táncegyüttes augusztus 22-én és 23-án a margittai kultúrházban lép fel, első nap a Táncrapszódia, másnap a Kalotaszeg című műsorával. Az előadások a Kárpátok visszhangja című erdélyi turné részei, melynek során a táncegyüttes fellép Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen és Brassóban is. A VIDIFISZ és a monospetri Bábota néptánccsoport által szervezett margittai előadás külön érdekessége, hogy a vendég táncegyüttes tagja a helyi illetőségű Bordás Barnabás, illetve a várostól mintegy 25 kilométerrel lévő Érmihályfalva szülötte, Rencz Norbert is. Exkluzív interjút adott a Bihari Naplónak ez alkalomból Zsuráfszky Zoltán táncművész, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kossuth-díjas koreográfusa, művészeti vezetője.

– Milyen várakozással tekintenek a turné elé?

– Nagyon fontos számomra, hogy Erdélybe menjen az együttesem, két turnénk is lesz idén, az első most augusztus végén, a következő novemberben. Ezek olyanok nekünk, mint valami zarándokutak, azt tanítom a táncosaimnak, hogy ezeken az utakon felfrissülünk, mintegy visszavisszük oda azokat a táncokat, melyek közül sokat előadunk. Ez nagyon fontos nekem és az együttesemnek is, amely Magyarország legnagyobb táncegyüttese. Szatmárnémeti után érkezünk a két margittai előadásra, az egyik előadás a Táncrapszódia, a másik a Kalotaszeg.

– Minek köszönhető, hogy míg a nagyobb városokba egy-egy, addig Margittára eleve két műsort hirdettek?

– Novemberben Sepsiszentgyörgyön lesz tánctalálkozó, akkor ott leszünk, a Rákóczi-emlékév kapcsán szervezett turnénk során a Tenkes kapitánya című előadásunkkal leszünk Kassán, Bécsben, Kolozsváron, Csíkszeredában, ez a mostani fellépéssorozat pedig így alakult. A margittai fellépések szervezői megkerestek, nagyon lelkesek és ugye van egy fiatal táncosunk Margittáról, a Bordás Barna, aztán a Margittától nem messze lévő Érmihályfalváról a Rencz Norbert. De van táncosunk Brassóból, Erdővidékről, Vásárhelyről, továbbá a Felvidékről, de Magyarország nyugati feléből is, magam is Abaújból származom, úgyhogy a táncos élet nem egy zárt világ, természetes, hogy a táncosaink az egész Kárpát-medencéből szerződnek hozzánk.

– Változik- e egy-egy koreográfia, ha olyan helyen lépnek fel, ahol egy táncos “hazai pályán” van?

– Ha van olyan koreográfia, amiben lehet, szeretem, ha előre kerülnek, de mi elég bonyolult koreográfia-rendszerben dolgozunk. Ha van rá lehetőség, a helyi táncosok mindenképpen mutassák meg magukat, ez a szokás is. Egy négyes csapat nemrég volt Tusványoson, ahol mintegy beharangozták ezt a turnét. Én most nem szerkesztettem külön műsort az ő tiszteletükre, de például a Kalotaszeg című műsort, azt az anyagot, amit 50 évvel ezelőtt Martin György gyűjtött a munkatársaival, szeretném arra a vidékre is visszavinni. Például Kolozsvárra is, ahol öt évvel ezelőtt az István, a király című rendezésemet mutatták be 55 ezer ember előtt. Olyan érdeklődés van a turné iránt, hogy például meg kellett dupláznunk a marosvásárhelyi előadást, tehát nem egyszer, hanem kétszer lépünk fel egy nap. Érezzük, hogy nagy szeretettel várnak, de a mi részünkről is nagy a várakozás, és az elhatározás, hogy színvonalas produkcióval álljunk a közönség elé.

Az előadásokra helyjeggyel ellátott támogatói meghívók a margittaiés az érmihályfalvai RMDSZ-irodákban, illetve a monospetri kulturális központban igényelhetők 20 lejes támogatói díj fejében.

(erdon.ro)