2018. June 8.
Az érmihályfalvi Szilágyi Gyula Szombathelyen él, ultra távú futóversenyeken vesz részt, melyeken szülővárosa nevével és címerével díszített pólót visel. Alább a 221 km-es Ultra Balaton versenyen átélteket meséli el.
Célba érkezés, érmihályfalvi pólóban
A helyi születésű Szilágyi Gyula családjával 2004-ben költözött Magyarországra, jelenleg Szombathelyen él. 39 éves volt, amikor eldöntötte: sportolni, pontosan futni fog. Célja nem a dobogóra kerülés volt, hanem a mozgás, a célba érés, saját időeredményeinek javítása. Hosszútávfutó versenyeken vett részt, hogy később ultra távokra térjen át. Mindezt abból a levélből tudjuk, melyet idén januárban küldött a Polgármesteri Hivatal részére, azzal a kéréssel, hogy szeretne kapni egy pólót szülővárosa nevével, címerével. “Nagyon sok versenyen találkoztam futókkal, akik olyan pólóban futottak, amin a városuk neve, címere volt látható. Mindig kérdeztem: hogyan, miért? És mindig az volt a válasz, hogy a futónak fontos volt a szülőváros képviselete, a városnak meg fontos volt támogatni azt a pár futót”, írta Szilágyi Gyula, hozzátéve: szívesen és büszkén viselné a várost népszerűsítő pólót.
Kérése nyitott fülekre talált, Nyakó József polgármester megcsináltatta a pólókat, melyeket eljuttattak a sportolónak, aki több versenyen viselte is már azokat. Legutóbb a 221 km hosszú (!) Ultra Balaton (UB) versenyen, melyről megírta élménybeszámolóját is, melyet az alábbiakban szó szerint közlünk, további eredményes sportolást kívánva.
Szerencsésen teljesítettem a világon elsőként érmihályfalvi szülöttként a 221 km hosszú Ultra Balaton idei versenyét. A beszámolóm hosszú, mint ahogy a verseny is az volt.
Szerencsére sok embertől jött a kérés: írjak egy beszámolót a nemrég megtartott UB 2018 részvételemről.
Hadd lőjem le a poént: ha verseny előtt kérdezi meg valaki miért indulok, mást mondtam volna, mint verseny után. Verseny előtt valami ilyen lett volna a válaszom: kihívás, saját korlát ledöntése, korfontzónából kilépés, próba. Verseny után pedig ez: “Az út hosszú és gyötrelmes, de a csúcsról borzasztó szép a kilátás”;.
Persze ennek első része nem igaz. Legalábbis emlékeimben nincs semmi rossz a 32 óráról. Azt tudom, hogy a talpam égett és a combom annyira berövidült fél távtól, hogy 90 foknál jobban behajlítani nem tudtam…de hogy rossz lett volna, vagy volt-e/voltak-e olyan pillanatok, amikor a pokolba kívántam volna az egészet? Nem, nem voltak. Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben a feladás. A 100 km-es örömfutás előtt a szervező ezt mondta nekem: “Amikor négy éve először futottam a 100-at egyben, akkor megkérdezte az egyik srác, aki kísért 25-30 kilométert, hogy Józsi, mi a B terv? Mondom: csak A terv van! Vagy beérek 12 órán belül, vagy azon túl.”; – József Inhoff
És ez beégett az agyamba. És ezt meg is írta a feleségem:
“Elhatározod és megcsinálod, nincs B verzió!”;- Noémi
Ez lettem én, Józsi. Már ilyen vagyok.
És akkor a verseny, a táv:
– Az első 3 óra maga volt a csoda: frissen, kipihenten (5 óra alvás) reggel 7-től 10-ig bicikliúton haladva a tervezett tempóban fáktól védett árnyékban. Mi kell ennél több? Szuper minden.
– 10-től 13-ig előjött a nap. Bár annyira meleg nem volt, mégis kezdett esni a tempóm. A tervezett átlag 6:30 45 km-ig ment, utána jöttek a dombok. És a meleg. Itt ment a séta-futás-séta-futás. Amúgy is ezt terveztem, de mivel volt szerencsém Gilles-el futni pár km-t, Ő is ezt javasolta: Easy, we have time, run-walk.
– 13-tól előjött a csoda, felhős lett az ég, de a dombok nem tűntek el, séta-futás. 16-ig. Utána ismét meleg, míg le nem ment a nap. Kb. 20 órától már a meleg eltűnt, lassan a dombok is. Eddig a frissítés is ment a terv szerint, bár a gélekből visszavettem, mert szerencsére jól ment a szilárd kaja is. Egyszóval a frissítéssel nem volt gond. Keszthelyen még bement egy tál tészta is a leves mellé.
– Éjjel. Nekem valami csoda volt! A 15-17 fok nagyon feldobott. Kb. fél távon még 10 percre masszírra is leálltam. Hajnalig nagyjából semmi bajom nem volt.
– 4 óra. Kezdem érezni valamit a talpamon. Olivér és a testvére Dani voltak a kísérőim. Nekik mondtam, hogy nézzük meg, hátha kavics, a varrás vagy valami és ha kell kezeljük. Már késő volt. Nem kavics, nem varrat: hólyagok. Szerencsére víz. És ott döbbentem rá, hogy a rossz zokni miatt. pamut, ami magában tartja a vizet, attól a bőr felpuhul, Gyula meg megőrül. Kellett volna váltani? Minek? Ugyanolyan zoknijaim voltak. Ennyi volt. Taktikát kellett váltani.
– Innen ment a matek. Tudtam, hogy 15 előtt be kell érni, de a minimális terhelés, hogy a végén a sérülés is minimális legyen. Tehát ennek megfelelően ment a séta-futás és azok tempójának matekja.
– Déli part. Inkább nem mondom ki, mit mantráztam végig: 80 km utca! Még egy büdös kanyar sem vagy 2 méter a települések közt, hogy lássam: haladok Néha a telefonon néztem a térképet, hogy lássam, hol járok.
– Feljön a nap is. 10 körül ér el egy álmosság. Olivérnek üzenet: KV kell. Következő váltópontnál azzal vár. Egy Úr. Utána nincs bajom, csak a talpam ég.
– Délután 13 óra. Jégkrém kell. Következő pontnál vár a jégkrém: Oli egy Úr ismét.
– Az utolsó 30 km-t a fiúk együtt futják le velem váltva: 5-5 km-enként. Egy csoda volt. Kikapcsolt.
– Utolsó 6 km: együtt futunk…végig. Az utolsó 1 km-t már frissen, emelt fővel: büszke voltam, mert beértem, mert együtt futottam két szuperhőssel. És az utolsó 200 méter maga a csoda volt: mindenki őrjöngött, tapsolt és éltetett, szurkolt. Eufória. Utolsó 100 méter: a fiamat megpillantom, majd a feleségemet. ÁÁÁÁÁÁÁ non-plus-ULTRA. Meglepetés. Úgy volt nem lesznek ott, de IGEN. Megragadom a gyerek kezét és már együtt futunk az utolsó métereken. A speaker nevemen fogad és megtapsoltat. Felemelő érzés. Majd be a kapuig, ahol a névre szóló szalaggal várnak és az éremmel.
Vége! Még pár fénykép a fiúkkal. Aztán ledobom magam a földre. 5 perc múlva irány a part, láb a vízbe. Fűbe lefekszik, nap süt. Kellene menni a díjátadóra, de felállni már nem tudok. Mindegy. Hozzuk a kocsit, menjünk.
Hálás vagyok Olinak és Daninak, mert olyan kísérők voltak, amilyet csak kívánni lehet kísérőnek. Találkozunk a Korinthos-on!
UB 2019, már a naptárban vagy.”;