“Az én szívem sokat csatangolt,

de most már okul és tanul.

Aki halandó, csak halandót

szerethet halhatatlanul.”

Ez a József Attila-idézet volt a mottója annak a költészet napi ünnepségnek, melyet ezen az ünnepnapon Érmihályfalván tartottak. Április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját és József Attila születésnapját – egy nap, melyről egy évben sem feledkezünk el, mindig tisztelgünk valami módon a versek titokzatos világa előtt. A Zelk Zoltán Általános Iskola diákjai és néhány pedagógusa már az iskolában elkezdte az ünneplést: nagyszünetben kivonultak az udvarra, majd nagy kört alkotva mindenki elmondta kedvenc verse címét, néhány sorát. Ezt követően az iskolánk és a Bartók Béla Művelődési Ház szervezésében irodalmi kávéház nyitotta meg kapuit a versbarátok előtt 13 órakor. Az ötlet egy nyolcadikos diáklány, Molnár Boróka fejéből pattant ki, diáktársai, tanárai és a művelődési ház pedig csatlakozott a kezdeményezéshez. A 120-130 összegyűlt diákot (és néhány felnőttet) megzenésített versek és gyertyafény fogadta. Boros Emőke tanárnő köszöntötte az ünneplőket, majd pár szóban beszélt a nap fontosságáról. Aztán a kedvenc versek felolvasása következett. Nagyon sok csodálatos verset hallhattunk, valamint azt, hogy miért éppen az adott költeményre esett a választás. Felemelő érzés volt kisebbek és nagyobbak szájából hallani irodalmunk gyöngyszemeit. Voltak, akik olvastak, voltak, akik csak hallgatták – de mindannyian ajándékot kaptunk ma. “Ez maga az irodalom, az igazi irodalom. Nem a szabályok. Erről szól. Ti most mindannyian benne vagytok az irodalomban.” – ezekkel a szavakkal zárta Boróka, az ötletgazda, a rendezvényt. Ha így van, akkor elértük a célunkat.

Boros Emőke tanárnő