Eredetileg azt akartam írni a Szépkor helyett, hogy az öregek, de aztán arra gondoltam, kik is azok az öregek?! Mi az öregség? Szerintem az is csupán egy állapot, amit megfelelően kell kezelni, ugyanis az élet olyan, amilyennek látni, érezni akarjuk, annak alakulása hozzáállásunk, akaratunk függvénye! Mi pedig már örülhetünk annak, hogy elértük, hiszen hány meg hány fiatal nem jut el idáig !

Ismét öregebb lett egy évvel az érmihályfalvi Szépkor Nyugdíjas Egyesület, s ezt egy jól sikerült ünnepség keretében ünnepelte meg. Ezúttal kedves magyarországi vendégek is megtisztelték az ünnepséget, ugyanis testvéregyesületünk, Sárszentmihály, is képviseltette magát egy 12 személyes küldöttséggel, akik hamar feltalálták magukat, és szinte lángra lobbantották jókedvükkel és örömükkel a Művelődési Ház nagytermét. A város vezetőségét ezúttal Karsai Attila alpolgármester képviselte, a polgármesternek ugyanis egyéb helyen kellett részt vennie. Karsai Attila jellemezte köszöntőjében a legtalálóbban a Szépkor tevékenységét: „A városban működő civil szervezetek közül talán a Szépkor a legtevékenyebb, neki sikerül megmozgatnia a legszélesebb tömegeket!”; Ha ennek csupán töredéke igaz, akkor az Egyesület már elérte célját. Talán ennek is köszönhető, hogy az idei Nyíló Akác Napok fesztivál keretében első ízben megtartott díjkiosztó ünnepségen, a két lelkes vezető Kiválósági Díjat kapott eddigi tevékenységéért.

A kölcsönös üdvözlőbeszédek után, következett a spontánnak tűnő rövidke kis szórakoztató műsor, melyet a vendégek nyitottak meg egy kis jelenettel, melyben a családi élet egy hétköznapját idézték fel, s egy szép verssel is megörvendeztették a jelenlevőket. Utánuk a házigazdák következtek, akik egy kórusszámot énekeltek el. Aztán egyéni előadók igyekeztek szórakoztatni a nagyérdeműt. Először Boros József mondott el egy, a hangulathoz és a nézők életkorához illő saját verset, s befejezésül egy ismert slágert énekelt el, ám, a közönség követelésére, még egyet elő kellett adnia. Őt követte a meghívott előadó, Szabó János, a Móka rendezője, aki szintén elénekelt két Zorán dalt, amivel néhány könnycseppet is sikerült varázsolnia egyik-másik jelenlevő szeme sarkába.

Újdonságnak számított a vendéglátásban az a tény, hogy a szervezők ezúttal nem egy vendéglőből rendelték az ételeket, inkább megvették a hozzávalókat, és önkéntes szakácsnők, lelkes segítőikkel, saját maguk készítették el az ízletes fogásokat. Köszönjük szépen kedves Hölgyek!

Csupán néhányan hiányoztak a meghívottak közül, de hát gyakran szól közbe a betegség, a családi problémák, és sorolhatnám tovább.

Befejezésül hadd idézzem itt egy magyarországi résztvevő reakcióját: „Jó nektek!”; Hogy mire gondolhatott, azt döntse el mindenki saját maga.

Boros József