2013. April 7.
Szombat délután inkább vízilabdázásra alkalmas körülmények között a IV.-Liga többszörösen elhalasztott 17. fordulójában Hegyközpályi Kinder - Érmihályfalvai Unirea 2 - 0 (1 - 0).
Ami tócsának látszik, az az is - és még csak a nagyja...
A IV.-Ligás labdarúgó bajnokságban többszöri halasztás után a hét végén sor került a 17. fordulóra. Az Unirea a Hegyközpályi Kinder vendége volt, a két gárda őszi összecsapását a hegyköziek nyerték 1 – 0-ra a Praszler stadionban.
Szombaton délután a pályi sportkomplexum műfüves pályáján az utánpótlás csapatok kezdték előbb a küzdelmet (csatolt képünkön jobbra), amit végül 2 – 1-re a házigazdák nyertek, annak ellenére, hogy előbb egy emberes hátrányba kerültek, majd már két emberrel kevesebben játszották le az utolsó 10 percet.
A felnőtt csapatokra a “rendes” pálya várt, de a rendes szót csak erősen idézőjelben kell érteni, ugyanis nem volt olyan négyzetcentiméter, amelyen ne állt volna a víz, esetleg néhol kevesebb, mint máshol. A játékosok pár pillanat alatt csurom vizesek lettek, passzolni szinte lehetetlen volt, a labda pedig kiszámíthatatlanul hol kacsázott, hol leragadt a vízben, sárban.
Az első említésre méltó jelenet sem köthető szorosan a labdarúgáshoz: a 10. percben egy hazai csatár igyekezetében elcsúszott, a földre huppant, ahol legalább 10 métert “szánkázott” az oldalvonal felé, ahol a játékvezetői hármas jobb oldali partjelző tagját – egy hölgyet – elütötte, így újabb métereket már ketten csúsztak, míg meg tudtak állni.
A nyomokban labdarúgásra emlékeztető küzdelem és csapkodás közepette a hazaiak a 15. percben kerülhettek volna előnybe, amikor egyik csatáruk majdnem a félpályáról emelt kapura a kifutó Szász felett, de pár centivel elvétette a célt.
A 26. percben mi örülhettünk… volna, de Benciu mintegy 20 méterről megküldött szabadrúgása ugyancsak centikkel tévesztett célt.
Végül mégis csak a hazaiak örültek: a 28. percben egy bal oldali beadásnál a támadók erősen akadályozták Szászt a labda megszerzésében, miközben egyikük a hálóba gurított – 1-0.
Szinte az ellentámadásból egyenlíthettünk volna, de csak a bíró nem látta azt a kezezést a Kinder tizenhatosán belül, ami miatt így nem is adott tizenegyest…
A második félidőre az addig kékben játszó hazaiak már egy száraz és tiszta, hófehér szerelésben futottak ki – és ez az állapot tartott is pár másodpercig. A játék képe annyiban változott, hogy jórészt beszorultunk a kapunk elé, és játékunk nagyjából az ellenfél támadásainak rombolásából állt. A kedvezőtlen körülmények láthatóan sok energiát elvettek mindkét csapattól, de az 52. percben kapott második gól egyáltalán nem a körülmények, hanem egy védelmi hiba számlájára írható: egy egyedül maradt csatár kényelmesen a hálóba bombázott: 2-0.
A játék képe egyáltalán nem tükrözte, hogy a tabella első és utolsó helyezettje volt a pályán, és ezt támasztotta alá a hazaiak gólöröme is, akik ekkor lehettek úgy-ahogy biztosak a 3 pont megszerzésében. Annál is inkább, mert Szabó Zoltán edzőnek a cserékkel sem sikerült nagyobb lendületet vinni a sorok közé, első és egyetlen második félidőbeli kapura lövésünket a 75. percben jegyezhettük fel. Közben Kiss Erwin két alkalommal is hihetetlen helyzeteket hagyott ki Szász kapujánál…
Összességében papírforma eredmény született, az Unirea szurkolóit pedig az vigasztalhatja, hogy a IV.-Ligás bent maradás érdekében az Unireának nem a Kindert kell(ett volna) legyőzni, hanem a verhetőbb ellenfeleket. Például azt a Borsi Viitorult, mely a következő fordulóban látogat a Praszler stadionba.
Szabó Zoltán edző a következő csapatot szerepeltette: Szász – Ruszkai, Katona, Horváth, Trifa – Varadi, Létai (80.p. Sándor Cr.), Illés (56.p. Sándor Kr.), Lakatos – Pap (65.p. Szalai), Benciu.