A Magyar Néprajzi Lexikon ezt írja a cipészekről: „A cipész cipő készítésével és javításával foglalkozó kisiparos. A korábban általános csizmadia mesterség mellett csak a múlt század első felében kezdett mezővárosokban, majd falvakban a cipészmesterség is megjelenni. Eszközei: szabódeszka, musta (réznehezék), bicskia és dikics (kések), árak, szurkos cérna vagy fonál a varráshoz. A 19. század második felétől napjainkig a cipészmesterség a magyar falusi kisiparosság egyik legjellegzetesebb alakja.”

Egy 1912-es adat, az érmihályfalvi ipartestület kötelékébe tartozó iparosok kimutatása szerint összesen 207 iparos volt, ebből cipész 24.

Giczei Sándor 1919. szeptember 24-én született Érmihályfalván. Iskolába is Érmihályfalván járt. 1930-ból egy osztályképet őriz a család, melyre felül ráírták: „Az érmihályfalvi református iskola 4  5 osztály 930 évi évzáró vizsgáról”. Az első sorban jelzett diák Giczei Sándor. A tanitó nevét sajnos nem tudjuk.

Édesapja mesterségét folytatta, az 1943-ban kapott Mesterlevél szerint: ifj. Giczei Sándor cipészsegéd úrnak (…) érmihályfalvi lakos, a Nagykárolyban működő mestervizsgáló bizottság előtt 1943. évi november hó 14. napján sikerrel letett vizsgálata alapján cipész mesternek nyilvánítjuk (…) ebben az iparban iparjogosítványt kaphat.

Mint cipész előbb édesapja műhelyében dolgozott, majd önállóan , az iparengedélyek megszüntetése után a Viata Noua szövetkezet műhelyében nyugdíjazásáig.

Az iparos társdalom jelentős tagja volt, a település minden kulturális rendezvénye érdekelte, részt is vett benne, sok sportrendezvény szervezője, előmozdítója is volt . Szülővárosa történelmét ismerte és szivesen ismertette másokkal is. A városnak igen tisztelt polgára volt.

Emlékezünk rá, számon tartjuk a 20 század iparosai között.

                 Kovács Rozália