Hol leszálló, hol kissé felszakadozó ködbe burkolózva várta szombat délben a Praszler stadion a megyei első osztályú labdarúgó bajnokság 12. fordulójában az Unirea és a Szalontai Olimpia labdarúgóit. Az ifik 12 órai kezdése előtt kb. egy órával még nem lehetett látni egyik kaputól a másikat, ám végül csak felhangozhatott a bírói sípszó.

A felnőttek meccse úgy kezdődött, mintha a köd a fejekbe is beszivárgott volna: az Unirea játékára talán a “kétségbeesett” jelző a legtalálóbb, hiszen úgy védekeztünk és úgy támad(gat)tunk, mintha valami nagy veszélyt kellett volna elhárítani és nem egy, a tabellán mögöttünk lévő együttest legyőzni. Mindeközben a védelem és a csatársor között annyi hely volt, hogy egy utánfutós traktor nyugodtan forgolózhatott volna rajta, helyezkedésünkre a grund-szellem volt jellemző: ahol a labda, oda szaladunk. Az első félidőről elmondható, hogy Perényi volt a legjobb, márpedig, ha egy csapatban a kapus a legjobb… A 13., a 14., a 24. és 39. percekben (hogy csak a legnagyobbakat említsük) olyan szituációkban védett, amikor már a hálónkban láttuk a labdát, ráadásul a szalontaiak maguk is hibáztak néhányszor. Részünkről csupán Dobondi 10. percben elengedett “spiccezését”, illetve a 27. percben Dumiter “majdnem fejesét” jegyezhettük fel. Már azt hittük, megúsztuk büntetlenül az első 45 percet, amikor a félidő utolsó pillanataiban, egy szögletet követően, az egyik szalontai játékos a rövid saroknál a kivetődő Perényi alatt a hálóba gurított – 0-1, és ezzel együtt még mindig nem lehetett egy szavunk sem…

Úgy tűnt, a második félidő ott folytatódik, ahol az első befejeződött: a 47. percben egy szalontai kb. 2 méterről bombázott a kapu fölé. Aztán jött az egyenlítés: a 49. percben Gego átadását Dumiter mintegy 30 méterről suvasztotta a lövésre láthatóan nem számító, de elvetődő kapus mellett a hosszú sarokba – 1-1. Ez már meghozta a szurkolók dobjának, kürtjének is a hangját, főleg, hogy ugyancsak Dumiter egy perccel később a vezetést is megszerezhette volna, ám az ötösről nem talált célba. Még a fejünket fogtuk, és nem is kellett elengedjük: a 6 percben védelmünk szoros asszisztálása mellett a szalontaiak kispályás gól gurigáztak hálónkba – 1-2.

Hogy ezt követően mi történt, és azt mi váltotta ki, az legyen a szakemberek dolga elemezni, azt azonban leszögezhetjük – már nem mintha eddig nem lett volna köztudott: nem árt a fociban a futás, a pontos passzolás és összjáték. Az eredmény: a meccs utolsó fél órájában az Unirea 5 gólt szerzett! A 62. percben Gego indításából Dobondi egyenlített – 2-2, a 67. percben Crisan R. szögletét Gego fejelte be – 3-2, a 70. percben újra Gego hozta helyzetbe Dobondit – 4-2. Ez volt az a pont, amikor már kezdhettünk megnyugodni és az addig sokat kiabáló szalontai edző is leült a kispadra, látva, hogy itt már nincs számukra muzsika… A 77. percben már egy kifejezetten szép ellentámadást fejezett be góllal Gego – 5-2, a 89. percben pedig Pap szögletét Gego fejelte kapura, a vélhetően egyébként is a hálóba tartó labdát Dumiter segítette beljebb – 6-2.

A lefújás után a szurkolói kemény mag biztatását a lelátó elé vonulva köszönte meg a csapat, melyet ifj.Fele Sándor a következő összeállításban szerepeltetett: Perényi -Lakatos, Crisan C. (84.p. Péter), Horváth, Gábor, Fele Sz. (56.p. Pap), Dobondi, Crisan R. (90.p. Fazekas), Vadkerti, Gego, Dumiter.

A forduló további eredményei és a tabella ide kattintva tekinthető meg.

A már említett ifjúsági csapat is győzött, Csűri Sándor tanítványai 2-1-re játszottak, és a tabellán az igen előkelő 3. helyen állnak, nagy eséllyel arra, hogy ebben a pozícióban zárják az őszi szezont.

A következő fordulóban az Unirea a Nagyváradi Partium visszalépése miatt szabadnapos lesz, ám elkerülendő a hosszú kihagyást, barátságos meccset játszik: november 12-én, csütörtökön 16 órától a Hegyközszentmiklósi Toldy gárdáját fogadják hazai pályán.