Deák Árpád Nagyváradon élő szobrászművész érmihályfalvi kiállításának ötlete tavaly ősszel fogant meg, amikor hasonlóban volt részük a nagyszalontaiaknak. Az apropót az adta, hogy a művésznek már akkor állt egy szobra a főtéren – Máté Imre költőé, illetve akkor még pár héttel voltunk az előtt, hogy a másodikat, a Hazaváró Édesanyát leleplezzék. Azóta utóbbi is megtörtént, de mint a péntek esti tárlatnyitón kiderült, ennél több alkotása is van Deák Árpádnak a városban, hiszen az általa tervezett díjak közül többet megkaptak az évek folyamán különböző szervezetektől a helyi közélet aktív szereplői (akik jelen is voltak: Szuhányi Katalin ny.tanárnő, Kovács Rozália helytörténész, Boros Emőke tanárnő, Rencz Csaba újságíró).

A Máté Imre Városi Könyvtár galériájában megjelenteket Gheri Judit könyvtáros köszöntötte házigazdaként, majd Nyakó József polgármester üdvözölte az alkotót, kifejtve: a művészetet és a művészeket minden korban támogatni kell, nem csak anyagiakban, de azzal is, hogy előadásaikra, kiállításaikra elmegyünk, érdeklődünk irántuk.

Ezt ezúttal mintegy kéttucatnyian tették meg pénteken este, ők megtekinthették/meghallgathatták a GGG Irodalmi Stúdió ez alkalomra Máté Imre és Zelk Zoltán verseiből összeállított műsorát (felkészítők Baghiu Mónika és Boros Emőke), majd Szilágyi Ferenc Hubart ismertette Deák Árpád eddigi életútját. A teljesség igénye nélkül sorolta, hol mindenhol láthatóak az alkotó szobrai, melyekhez hasonlította a későbbiekben Deák grafikáit, úgy vélve, hogy a szénpasztellek is plasztikusak, ritmikusak, s bár elsőre absztraktoknak tűnnek, jól megfigyelve mindenki felfedezheti bennük az alakokat, a mondanivalót. Legkimerítőbben a díjakról, érmekről, plakettekről beszélt a méltató, nem véletlenül, hiszen maga is otthonos azok készítésében. Szakmai fogások részleteibe menően méltatta a kiállított darabokat, kiemelve, hogy “minden darab egy kicsiny világ, megragadva a lényeget, hogy a legkevesebb eszközzel a legtöbbet mondja el”. A lehetőségeknek csak a művész képzelete szab határt, összegzett a méltató, aki után Deák Árpád mindössze annyit mondott, hogy mindenütt otthon érzi magát, ahol szobrai vannak, ez már régebb óta vonatkozik Érmihályfalvára is.

A tárlatnyitó zárásaként a látottak alapján kezdődtek beszélgetések a megjelentek között.

A kiállítás február utolsó hetében tekinthető még meg.