Azt tartja az évszázados, vagy talán évezredes tapasztalat, hogy az élet minden egyes szakaszának megvannak a maga örömei, csak éppen meg kell találni, és átélni azokat. Nos, úgy tűnik, hogy számunkra a közös gondolkodás, az utazás jelenti az egyik ilyen örömet, az, hogy olyan helyekre juthatunk el, ahova korábban nem, mert lefoglalt bennünket a munka, vagy éppen a politikai határok jelentettek szinte áthághatatlan akadályt néha. A kezdeményezés sikerét bizonyítja az is, hogy egyre több, egyre újabb arcokat fedezhetünk fel köztünk, s nem csupán szép korúak, de, hozzánk képest fiataloknak számítók is kíváncsiak ránk, arra, amit mi hirdetünk: az öregség nem jelenthet lemondást, begubózást, elszigetelődést az élettől, hanem az új, addig ismeretlen élmények, kalandok felfedezésének, átélésének lehetőségét !

Az Egyesület, fennállása óta, beutazta Magyarország nagy részét, meglátogattuk az ismertebb, jelentősebb kastélyokat, várakat, sőt Szlovákiába is eljutottunk, ahol Kassa nevezetességeiben gyönyörködtünk, fényképet készítettünk Márai Sándor író szobrával, így hirtelen fel sem tudnánk sorolni, merre jártunk már. Mind közül azonban a legutóbbi, Gyulán tett látogatásunk volt a legélményszerűbb. Azzal kezdtük, hogy meglátogattuk a kastélyt, ahol kimerítő, nagyszerű idegenvezetés mellett, betekintést nyerhettünk a nem is olyan távoli történelembe, megismerkedhettünk őseink életmódjával, örömeivel, bánataival. Nekem például az tetszett leginkább, hogy előtérbe került a szolgák, a cselédek, a lovászok, az inasok, komornák stb. élete, s ez logikus, hiszen mire mentek volna nélkülük az urak?! A fürdő is tárt karokkal várta az érdeklődőket, s a gyönyörű idő rá is vett néhány szép korút, hogy megmártózzon a regeneráló gyógyvizes medencében. Legnagyobb sikernek azért, szerintem legalábbis, mégis a kisvasút örvendett, amely félóránként végigvitte utasait a városon, miközben a hangszóból egy kellemes női hang hívta fel a figyelmet a látnivalókra. Igaz ugyan, hogy szabadfoglalkozás is volt, ami magába foglalta az ebédidőt is, de ez is külön élményt jelentett, ugyanis addig éppen csak látásból , vagy csak köszönési távolságból ismert emberekkel ültünk egy asztalnál, s már maga ez a tény is kikapcsolódást jelentett .

Legközelebb július elején találkozik a csapat, amikor unokákkal, gyerekekkel bővül a foglalkozási kör, aztán pedig július 23-án saját megalakulásunkat ünnepeljük, lehet, hogy tánccal és zenével, ahova, természetesen, szeretettel várunk minden érdeklődőt. Végezetül egy angol színműíró, Ron Aldridge, az immár nemzetközi szinten is ismert és elismert Érmihályfalvi Móka színjátszó csoport által nemrégiben bemutatott vígjátékának címével búcsúzom: Csak kétszer vagy fiatal. S, ha így van, akkor miért ne örvendeznénk úgynevezett „második fiatalságunknak?! Hisz, ne feledjük az ismert sláger figyelmeztetését: „Az élet úgyis tovaszáll..”;

Boros József