Az álmosdi (Hajdú Bihar megye) Hagyományőrző Egyesület tavaly szervezett először olyan hagyományos lakodalmat, melyben felelevenítették, miként is zajlott egy ilyen szertartás, illetve mulatság az elmúlt évszázadokban. Akkor még csak helyi résztvevőket vontak be a lebonyolításba, és mintegy 300 fő volt az érdeklődő “násznép”. A szervezők idén már úgy döntöttek, hogy a helyi “vőlegénynek” a határon túlról keresnek “menyasszonyt”. Egy régebbi, személyes kapcsolatukat kihasználva jutottak el a Nyíló Akác néptánccsoporthoz, mely nem csak résztvevője lett a formabontó lakodalomnak, de egyik táncosa, Dorogi Katalin vállalta is a menyasszony szerepét. Minden pontosan úgy történt, ahogyan régen a falusi lakodalmakban: a vőfély előbb a vőlegényt kérte ki a szülői háztól (ami ebben az esetben egy vendéglő volt), majd a menyasszonyt, aki a Kölcsey Emlékházban volt “otthon”, és öltözött, készült a nagy eseményre. Közben pesze kínálgatták a vendégeket, a menyasszony családját a néptánccsoportja jelképezte, melynek tagjai a debreceni Bakator zenekar muzsikájára táncra is perdültek már a “szülői ház” udvarán is, táncba csábítva az egész “násznépet”. Az egymással valójában először akkor ott találkozott “ifjú párt” (a vőlegény a helyi Ferenczi Zsolt volt) ezután a református templomba kísérték, a násznép útközben is táncra perdült. Az istentiszteleten a helyi lelkész a házastársi kapcsolat témája köré fűzte mondandóját, de a fiataloknak természetesen nem kellett kimondani a boldogító igent. A templomból a lakodalmi menet az iskola tornatermébe indult – az töltötte be ugyanis a lakodalmas ház szerepét. Útközben újra táncolt a Bakator muzsikájára a Nyíló Akác, illetve bárki bekapcsolódhatott, aki kedvet kapott hozzá. A terített asztal mellett hagyományos lakodalmas menü várta a vendégeket: csigaleves, töltött káposzta, krumpli és sült, sütemény, a jókedv fokozására a Nyíló Akác szatmári, szilágysági és mezőségi táncokat adott elő. A mulatság – ahogy az egy lakodalomhoz illik – kivilágos kivirradtig tartott, igaz, már a Nyíló Akác nélkül, mely – ugyancsak egy régi szokást követve – megszöktette (hazahozta) a menyasszonyt.