Két reflektor, egy szék, egy mikrofon.
Egy mással össze nem téveszthető hang.

Egy arc.

Egy hajzuhatag.

Egy életérzés.

Jó estét. Ott hátul is oltsák le a villanyt, köszönöm.
Kérem, hogy a műsor közben ne fotózzanak, utána állok mindenki rendelkezésére.
Itt elől üresek a papírcetlivel lefoglalt székek. Nem jöttek el. Régen itt elől ültek az”agitpropos” elvtársak, meg a párttitkár, mellette a felesége, akinek akkora feneke volt, hogy nem is fért el egy széken. Tessenek előre jönni, ide is ülni, hogy lássuk egymást, én is önöket.

“A csavargók már évszázadokkal ezelőtt is a kocsmákban ücsörögtek zárásig
És az istállók szalmájában igyekeztek helyhez jutni éjszakára
Az állatok közt megtűrték őket…” (Hármasoltár)

Köszönöm a tapsokat, a nyitott szíveket.