Az ünnepség a hagyományos bevonulással kezdődött:

a 17 leány és 13 fiú a ministránsok, illetve Bogdán István tisztelendő kíséretében a plébániáról bevonultak a zsúfolásig telt templomba, az első padsorokat elfoglalva.
Prédikációjában Bogdán István plébános elsőként megemlítette, hogy csak pár nappal vagyunk túl az Úrnapján (a Pünkösd utáni 10. nap), mely a római katolikus egyház egyik legszebb ünnepe, amikor kifejezhetjük Isten és az egyház iránti szeretetünket. Az elmúlt csütörtökön volt időjárás, az eső megakadályozhatja ugyan a hagyományos körmenetet, de az érzelem kinyilvánítására a templom is megfelelő hely.

A lelkész a továbbiakban egyebek mellett arról beszélt, hogy manapság az ember úgy érezheti, technikai vívmányai birtokában lába előtt hever az egész világ, ám rájön, hogy hit, béke és szeretet nélkül mit sem ér az egész. A hit pedig olyan mint a melegítő tűz, melynek lángját mindig táplálni kell.
A továbbiakban az elsőáldozók megújították a kereszteléskor, helyettük keresztszüleik által elmondott fogadalmukat, illetve fogadalmat tettek arra, hogy a továbbiakban is hitüket és vallásukat aktívan gyakorló tagjai lesznek az egyházközségnek.
Megható pillanatok voltak, amikor előbb az elsőáldozók mondtak imát szüleikért, majd utóbbiak a gyerekeikért.
A szentmise végén az elsőáldozók rövid verses műsort adtak elő, a templom lépcsőjén pedig elkészült a szokásos csoportkép is.
Az ünnepség az elvonulással zárult, amikor az ifjú egyháztagok visszatértek a plébániára, a közös szeretetreggeli elfogyasztására.