
A 189/2000 számú törvény értelmében kedvezményben és anyagi segélyben részesülnek azok a személyek, akik 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között etnikai hovatartozásuk miatt üldöztetést szenvedtek. A külföldi lágerbe deportáltak, a bebörtönzöttek, koncentrációs táborba hurcolt személyek és a halálvonatok túlélői havi négyszáz lejes segélyt kapnak a lágerben, börtönben, koncentrációs táborban eltöltött minden egyes év után. Vagyis, ha valaki egy évig volt lágerben, akkor havonta négyszáz lejt kap, ha két évig, akkor nyolcszáz lejt, ha pedig például öt évig, akkor a segély összege havi kétezer lej. A kényszermunkások, a kilakoltatottak, a menekültek, az áttelepítettek havi juttatása 250 lej minden egyes ilyen körülmények között töltött év után. Azaz, aki két évig volt kényszermunkás, most havi ötszáz lej segélyt kap. Az elhunyt politikai üldözött házastársa havi fix összeget, kétszáz lejt kap, ha házastársa elhunyta után nem házasodott újra.
A pénzösszeg mellett a politikai üldözöttek vagy özvegyeik a következő kedvezményekben is részesülnek: ingyenes orvosi ellátás és ingyenes gyógyszerek járnak nekik, ingyenesen utazhatnak az ország állami tulajdonú közszállítási vállalatainak a járművein, évente hat alkalommal ingyenesen utazhatnak oda-vissza első osztályon belföldi vasútjáratokon, de ha nincs lehetőségük vonattal utazni, akkor évente hat oda-vissza ingyenes autó-, vagy folyami hajóút biztosított számukra a lakhelyüktől a megyeszékhelyre, továbbá évente egyszer ingyenesen üdülhetnek az ország valamely gyógyüdülő központjában, és kérésre ingyenesen biztosítanak számukra végső nyughelyet. A jogosultságot többféle dokumentummal lehet igazolni. Ez lehet a Nemzetközi Vöröskereszt vagy a lágerek által kiadott dokumentum, a Piteşti-i U.M. 02405 számú laktanya által kiadott igazolás vagy katonakönyv azok esetében, akiket kényszermunkára osztottak be, a kényszermunka napjait igazoló könyvecske vagy lap. Igazoló okiratnak számítanak a Mahijlovba (Moghilev) deportáltak személyi igazolványai, a Román Nemzeti Archívum vagy ennek megyei kirendeltségei által kibocsátott igazolások, rendeletek stb., a Dnyeszteren túli területek lakosságáról a helyi csendőrség által kiadott nyilvántartások, a helyi polgármesteri hivatalok által kiadott dokumentumok, a román katonai vagy civil hatóságok, illetve a transznisztriai hatóságok által kiadott igazolások és más hivatalos dokumentumok. Hivatalos dokumentumok hiányában az etnikai üldöztetést tanúvallomásokkal is lehet bizonyítani. Amennyiben a kérvényező hivatalos dokumentumokkal tudja igazolni az etnikai üldöztetés kezdetének időpontját, de nem tudja behatárolni annak végét, akkor az üldöztetés időtartamát tanúvallomásokkal is meg lehet állapítani. Az igazoló dokumentumokat a megyei nyugdíjhivatalhoz kell benyújtani. A Bihar Megyei Nyugdíjhivatal 2019 januárjában 6826 személyt tartott nyilván, akik a 189/2000 számú törvény alapján jogosultak segélyre, közülük 2.279 az özvegy.
Segélyben részesülnek a 118/1990 számú törvényrendelet alapján azok, akik az 1945. március 6-án hatalomra jutott kommunista diktatúra üldöztetésének voltak kitéve, foglyok voltak vagy külföldre deportálták őket. Beleszámít a szolgálati időbe az 1945. március 6. után politikai elítéltként börtönben eltöltött idő, vagy a politikai okokból ideggyógyintézetben utalt személynek az ott töltött ideje, a kényszerlakhelyen, vagy az áttelepítés nyomán más településen eltöltött idő. Ugyancsak jár a többletnyugdíj és a kedvezmény azoknak, akiket 1944. augusztus 23. után külföldre deportáltak vagy szovjet hadifoglyok voltak, illetve fogságban tartották őket a fegyverszünet aláírása után. Minden fogságban és áttelepítettként leélt év után négyszáz lejes havi segély illeti meg a politikai üldözöttet vagy özvegyét, vagyis, akik két évig ültek börtönben, azok most havi nyolcszáz lejt juttatást kapnak, akik három évig, azok 1200 lejt kapnak havonta stb. A kényszerlakhelyen, az ideggyógyintézetekben eltöltött évek után havi kétszáz lej jár, azaz, aki például öt évig élt kényszerlakhelyen, az most ezer lejes havi segélyt kap. A politikai üldözöttek özvegyei fix összeget, havi négyszáz lejt kapnak, ha nem házasodtak újra. A pénzsegélyen kívül ezek a politikai üldözöttek vagy özvegyeik lényegében ugyanazokban a kedvezményekben részesülnek, mint a 189/2000 számú törvény kedvezményezettjei. A jogosultságot különböző hivatalos okiratokkal, ezek hiányában bármely a törvény által előírt módon lehet igazolni, és mindezeket a bizonyítékokat és dokumentumokat a megyei szociális felügyeleti és kifizetési ügynökségekhez kell benyújtani. A Bihar Megyei Nyugdíjhivatal nyilvántartásai szerint megyénkben 830 személy kapott segélyt a 118/1990 számú törvényrendelet alapján, közülük 431 özvegy volt.
A 309/2002 számú törvény azok számára biztosít kedvezményeket, akik az 1950. január 14. és 1961. február 28. közötti időszakban munkaszolgálatosként teljesítettek katonai szolgálatot a Munka Szolgálatának Főigazgatósága (Direcţia Generală a Serviciului Muncii) keretében. Ezeknek a személyeknek a havi segélye öt lej minden egyes munkaszolgálatban eltöltött hónap után, tehát aki például egy évig volt munkaszolgálatos az tizenkétszer öt lejt, azaz hatvan lej adómentes segélyt kap minden hónapban. Az özvegy, amennyiben nem házasodott újra, az elhunyt házastársnak járó segély összegének a felét kapja meg. A jogosultságot a katonakönyveken, a megyei katonai központok vagy a Piteşti-i 02405 számú laktanya által kiadott igazolásokon szereplő bejegyzésekkel lehet igazolni. A dokumentumokat a megyei nyugdíjpénztárhoz kell benyújtani. 2019-ben Bihar megyében 2911 személy volt jogosult erre a segélyre, akik közül 1593 személy az áldozat özvegye.
(Bihari Napló)