Kedden, az október 23-i ünnepség után, Bíró Rozália SZKT-elnök, az RMDSZ szenátorjelöltje a Polgármesteri Hivatal gyűléstermében pedagógusokkal találkozott.

A találkozó elején Nyakó József polgármester köszöntötte a megjelenteket, mindjárt utalva nem sokkal előbb, a főtéri emlékműnél elmondott beszédére, mellyel kapcsolatban megjegyezte, hogy “kicsit erős volt, de higgyék el, néha szükség van a figyelem felkeltésére”. Aztán kitért a korábbi időszakban elhangzott bizonyos kijelentéseire, melyeket “pedagógus-elleneseknek” is lehet értelmezni, ám szerinte azokat nem bántásnak szánta, egyszerűen a mai kor körülményeit magyarázta velük, amikor “a versenyhelyzetet azok bírják jobban, akiknek vannak úgymond huncut eszközeik”. A pedagógusokkal is készen áll bármikor találkozni, hogy megbeszéljék a gondokat, esetleg ötleteket, zárta köszöntőjét a polgármester, majd átadta a szót Bíró Rozáliának, akinek kérésére megszervezték a találkozót.

Bíró Rozália két okkal indokolta a találkozó megszervezésére vonatkozott kérelmét. Az egyik, hogy mint szülő és anya tiszteletét akarta kifejezni a pedagógusoknak “amiért és ahogyan foglalkoznak legdrágább kincseinkkel, a gyerekeinkkel”. A javadalmazásukról most inkább ne is beszéljünk, ám a tisztelet és a megbecsülés kifejezése semmibe sem kerül, mégis ritkán kerítünk rá sort – tette hozzá.

A másik ok, hogy a magyar közösség magasabb szintű képviseletére készül, ennek okán a pedagógusokkal is olyan kapcsolatot akar kiépíteni, melyre alapozhatja majd aktualitása idején munkáját. Saját példáját említette: ha majdan saját gyerekei megkérdezik tőle, miért volt olyan keveset velük gyerekkorukban, tudjon felmutatni eredményeket.

Ha nem leszünk ott a bukaresti törvényhozásban, attól a székeink nem maradnak üresen, betöltik azt román képviselők, ellenben ők nem fogják érdekeinket képviselni – magyarázta. Példaként említette az éppen aznapi, nagyváradi önkormányzati ülést, ahol minden érv ellenére (melyek egy részét el sem hagyták mondani) elvettek egy épületet a Szacsvay iskolától (részletek itt). Nekünk a mi közösségünkért kell dolgozni, és bár a véleményekben mindig lesznek különbségek, meg kell találnunk a közös nevezőt, és meg is lehet találni azt – mondta Bíró Rozália.

A hozzászólások során Csengeri Csongor, a Zelk Zoltán Gimnázium igazgatója azokat a nehézségeket sorolta fel, melyekkel iskolája mindennapjai során szembesülnek, például a sok és korszerűtlen épülettel, a főépület befejezetlen szárnyával.

Kiss Imre tanár arról beszélt, hogy arra is nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy a már kivívott jogokat megtartsuk.

Kacsó-Létai Margit tanárnő arra hívta fel a figyelmet, hogy az általános és a középiskolában is sok az ingázó tanár, akik legtöbb esetben egy-két évig maradnak a tanári kar tagjai – ezért a helyi tanerőket kellene jobban segíteni a megkapaszkodásban.

Kulcsár Ágnes tanítónő kérése volt, hogy a diákok családi hátterére is jobban kell figyelni, ugyanakkor szorgalmazta, hogy a helyi pedagógus-társadalom jobban fogjon össze a közösség érdekében.

Gábor Éva tanítónő arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon nagy a “távolság” a gyakorló pedagógusok, és a felsőbb, például minisztériumi szinten meghozott, a tanügyet érintő döntések között.

A továbbiakban beszélgetés alakult ki a tanügyben aktuális gondokról, például a szakmai érettségi szükségességéről, az előkészítő (nulladik) osztályok létjogosultságáról.

A találkozó azzal az ígérettel zárult, hogy továbbiak fogják követni.