2017. November 27.
Volt itt minden, mint a búcsúban - talán így lehetne jellemezni az Unirea szombati meccsét. Egy valami mégsem volt: haza győzelem...
A megyei első osztályú labdarúgó bajnokságban utolsó hazai meccsét játszotta az őszi szezonban az Unirea. Névrokonát, azt a Mácsapusztai Unireát fogadta a Praszler stadionban, mely nem ígérkezett könnyű ellenfélnek, győzelem esetén mégis elébük léptünk volna a tabellán. A vendégek soraiban régi ismerősöket is köszönthettünk, hiszen Crişan Claudiu vagy Moisi nemrég még nálunk kergette a labdát.
Sajnos azt kell mondanunk, már meg sem lepődtünk, hogy az 5. percben máris hátrányba kerültünk: ahelyett, hogy egyszerű módszerrel felszabadítottunk volna a kapu előtt, hagytuk az ellenfelet helyzetbe kerülni, köszönték szépen – 0-1. “Foglalkozzunk a játékkal”, kiáltotta játékosainak ifj. Fele Sándor, az edző utasítása pedig nem volt véletlen, hiszen újra a sok kiabálás, a játékosok közötti vitatkozás, időnként pedig a kispad felé irányuló feleselés (?!) volt jellemző. Nem is maradt el ennek “eredménye”, hiszen újabb két gólt kaptunk: a 25. percben egy szabadrúgás után úgy ítélte meg a bíró, hogy egyik játékosunk a sorfalban nem védekezésként, hanem a labda irányítása miatt emelte maga elé a kezét a tizenhatoson belül, tizenegyest ítélt – 0-2; a 38. percben újra lövéshez engedtük az egyik vendég csatárt, aki be is talált a hosszú sarokba – 0-3. A különbség azért nem lett nagyobb, mert Gábor G. újra jó napot fogott ki, több bravúrt is bemutatva, nálunk Crişan 35. percben elvégzett szabadrúgását jegyezhettük le lehetőségként. Miközben sárga lapok is villantak, az első félidő csattanója a páros kiállítás volt: a 40. percben Gego ellen szabálytalankodtak, az amúgy is feszült légkörben csatárunknál “elszakadt a cérna”, kezet emelet ellenfelére, aki “vevő volt” a kakaskodásra, egy hajszálra voltunk a tömegverekedéstől, de néhány csapattárs megőrizte hidegvérét, szétválasztva az egymásnak feszülőket. Ide és oda is villant a piros lap, ami elgondolkodtató, hogy a két csapat talán legtapasztaltabb, élvonalat is megjárt játékosairól, Alex Gegóról és Mădălin Popáról volt szó…
Hogy mi történt a szünetben az öltözőnk ajtaja mögött, azt nem tudjuk, de csapatunk a második félidő elején szárnyakat kapott, hiszen 7 perc alatt egyenlítettünk! A 48. percben Crişan lövése még célt tévesztett, a 49. percben Foriş 5 méterről a kapust találta telibe. Ám az 53. percben Crişan a kapu előterébe cselezve magát kilőtte a hosszú felsőt – 1-3; az 57. percben Crişan beadását Hossu fejelte a hálóba – 2-3; a 60. percben Morgovan ugyancsak fejesből egyenlített – 3-3. Mindennek ellenére a vendégek nem törtek meg, sőt, nyílttá vált a játék, mindkét oldal rohamozott. S bár a pszichikai előny nálunk volt (vagy kellett volna legyen), nem sikerült újabb gól elérnünk, a 72. percben Crişan ígéretes helyzetben a kapus ölébe fejelt, a 89. percben Lakatos lövés helyett még egy cselt választott, amivel odalett a helyzete. A másik kapunál Gábor J. a gólvonalról ollózott ki egy gólba tartó labdát, a 85. percben Gábor G. tolt kapufára egy távoli lövést. A három pont sorsa a 80. percben dőlt el, amikor a mieink szerint szabálytalanságot követően lendültek kontrába a vendégek, és kis szerencsével megszerezték negyedik góljukat – 3-4.
Ha az első félidőben a vitákra pazarolt energiákat is a játékra, esetleg egymás biztatására, segítésére fordítottuk volna, akkor talán nem hullajtottunk volna el újra értékes hazai pontokat, nem is beszélve az újabb idegeskedésekről.
A pályára lépett csapat: Gábor G. – Crişan, Foriş, Hossu, Iova, Gábor J., Kiss (46. p Morgovan), Tóth, Sándor (87. p. Bersenszki), Lakatos, Gego.
A forduló további eredményei és a tabella ide kattintva tekinthető meg.
Az őszi utolsó fordulóban csapatunk a Borsi Viitorul vendége lesz, a meccset a házigazdák kérésére csütörtökön játsszák le.