2019. May 7.
A kultúrházban kezdődött és a Hazaváró Édesanya szobránál fejeződött be az Anyák napja alkalmából szervezett ünnepség Érmihályfalván, vasárnap délután.
Május első vasárnapjának délutánján anyák napi ünnepségre hívta/várta az érdeklődőket az érmihályfalvi RMDSZ Nőszervezete a helyi kultúrházba. A nézőtér meg is telt, a megjelenteket Boros Emőke tanárnő műsorvezetői minőségében köszöntötte, beszédében Csitáry-Hock Tamás újságírót idézve: “Van egy hivatás, egy különös hivatás. Olyan, ami nem lehet bárkié. Míg orvos, csillagász, művész, tanár bárki lehet, addig ez a hivatás nem lehet mindannyiunké. Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. (… ) Ő adhatja a legtöbbet önmagából, ő adhatja a legtöbbet szeretetéből. És ennek a hivatásnak a gyümölcse egy új ember. Akinek fejlődését, gyarapodását, emberré válását nap, mint nap aggódva figyeli, segíti. Sokszor lemondások árán. Akinek sikerét büszkén, boldog szívvel figyeli a háttérből. Csendben, szerényen meghúzódva. Önmagát látja gyermekében. És a gyermek erről mit sem tud… Mit sem tud mindarról a sok-sok áldozatról, amit az anya érte hoz. Csak egyet tud. Egyet érez. A szeretetét. És ez a legfontosabb. Az anyai szív.”
Nyakó József polgármester a civil szervezetek fontosságát hangsúlyozta, miközben megköszönte a szervezők munkáját, majd “a férfiak szempontjából” tette hozzá, hogy az anyákra túl sok súly nehezedik, amit a férfiak úgy enyhíthetnek, hogy szilárd támaszt nyújtanak számukra.
Ezt követte az ünnepi műsor, amiben először a Csilinka gyerekkórus adott elő népdalcsokrot, utána Somogyi Orsolya, a Silver Wings Egyesület táncosa Lucas Graham 7 Years című dalára (mely egy életutat dalol el) mutatott be koreográfiát. A továbbiakban a Zelk Zoltán Általános Iskola IV. C. osztályának Nap és Szív nevű csapatai, melyek a XX. Mesék szárnyán elnevezésű országos mesevetélkedő országos szakaszán képviselték Bihar megyét, mutattak be két jelenetet A furfangos szarka és A bűvös cipó címmel. Karsai Kristóf kisdiák Dsida Jenő: Hálaadás című versét mondta el, Kulcsár Ágnes tanítónő pedig azt mutatta meg, milyen is az, amikor a Bözsike nevű kislány mindent elintéz.
A program második részében Dancs Annamari, a Budapesti Operettszínház művésze lépett színpadra. Mondhatjuk, hogy otthon érezte magát, hiszen 19 évvel korábban járt először a városban (akkor érettségi előtt állt diáklányként és kezdő énekesnőként adott interjút a Bihari Naplónak – szerz. megj.), azóta sokszor visszatért, most immár maga is anyaként adhatta elő édesanyákat köszöntő, mintegy egy órás műsorát, melyben egykori slágereitől operett-örökzöldeken át eljutottunk a diszkósított népdalokig. Amikor maga mellé hívott gyerekeket a színpadra, még nem tudta, hogy ők a már említett gyerekkórus tagjai, így meglepődött azok tehetségén és a szimpátia azonnal kölcsönös jeleket mutatott. A művésznő azzal búcsúzott, hogy alkalomadtán újra szívesen jön Érmihályfalvára, a nőszervezet tagjai pedig (maguk is édesanyák) ajándékkal köszönték meg a közreműködő gyerekek fellépést, a távozó anyukák, nagymamák pedig egy-egy szál piros szegfűt kaptak.
A virágból maradt még bőven, szükség is volt rájuk az ünnepség következő helyszínén, a Hazaváró Édesanya Széchenyi-téri szobránál, ahol Felvinczi Erzsébet tanítónő Komjáthy Jenő: Anyámhoz, míg Boros Emőke tanárnő Emőd Tamás: Anyám keze című versét mondta el. Ez után a megjelentek közül, aki vállalkozott rá, a szobor elé állhatott, hogy pár szóban emlékezzen édesanyjára és/vagy nagymamájára (ha már nincsenek életben), vagy csak egyszerűen a szobor melletti vázába tett egy-egy szál virágot. Bizony, szinte mindenkinek elcsuklott a hangja, könnyes lett a szeme és még az időjárás is “megkönnyezte” a megható megemlékezést…