Az érmihályfalvi XXVII. Nyíló Akác Napokon volt a helyi ny.tanár, Boros József: Lidércfény a lápon című regényének bemutatója. A bevallottan kitalált történet az Érmellék egykori betyárjának, Dobos Gábornak a történetét dolgozza fel mondák, legendák, népdalon alapján. A kötetről a Sepsiszentgyörgyön élő könyvkiadó-vezető és író, dr. Péter Sándor írt méltatást, ez olvasható az alábbiakban

Az érmelléki betyárokról szóló vadonatúj regényt olvasva, csak bosszankodni tudok, mert ebben a felkavart világban egy ilyen munka nem juthat el oda, ahol érdeklődést válthatna ki. Itt, a Háromszéken például az ozsdolai betyárhistória kapcsán sok mindent megtudhattunk az ilyenszerű eseményekről, s eleddig a Rózsa Sándor-históriák keltették azt a képzetet, hogy betyárok csak ott, az Alföld szélén, a Hortobágyon “ténykedtek”, cselekvési területük a mai korban áttevődött aztán a mi vidékünkre is. A Lidércfény a lápon című frissiben megjelent regény az Érmellékre röpít, a bihari tájak lápos, zsombékos világa rendkívüli módon kedvezett a törvényen kívüliek életformájának, s gyűltek is elég szép számban a társadalom üldözöttjei, a megnyomorítottak, akik szembe is mertek szállni a hatalommal. Mi többnyire Móricz Zsigmond Rózsa Sándor-regényeiből és néhány novellájából értesülhettünk a XIX. század közepi, ma már romantikusnak tűnő szegénylegény-sorsról. Boros József, aki nyugdíjba vonult magyartanár Érmihályfalván, előzőleg megjelent írásaiban többször is foglalkozott az érmelléki sajátos környezettel, izgatták viszont azok a szóbeli legendás történetek,amelyek itt-ott még foszlányokban fellelhetők voltak, s ezeknek az összerakására, összeragasztására vállalkozott, és így született meg végül ez a mű, amely elvezeti az olvasót egy olyan távoli világba, amelyet esetleg hallomásból ismer, de titkait már nem tudja feltörni. Az érmelléki ember éppolyan különleges, mint bármely más tájegység lakója, de az évszázadok során, egészen a XIX. század végéig, mindenki tudta, aki odavalósi volt, hogy a nagy folyók szabdalta hatalmas síkság vizenyős területei sokszor segítették ki a környék megkeseredett embereit, főleg azokat, akik fegyverrel, akár ököllel is oda mertek vágni az embertelen népnyúzóknak, a földhöz ragadt kisemmizettek megalázóinak.

A szerző már az alcímben jelzi, hogy kitalált eseményeket és személyeket teremtett, de az írás elején tisztázza, hogy ezek a fantáziájában megszületett képsorok nem éppen alap nélküliek. “Képzelt epizódok az Érmellék betyárvilágából” – ez áll a főcím alatt, de mindjárt a könyv elején értésünkre adja, hogy vidéki kezdő tanárként még bizony találkozott azokkal a nyomokkal, amelyek az Érmellék valamikor élő, valóságos betyárvilágával lehettek kapcsolatosak. Azzal biztatja magát, hogy végeredményben Arany János is ilyen töredékekből rakta össze a Toldit, s ezért meg is megpróbálkozik, ahogy írja, nem Arany János-i szinten egybefűzni a letűnt évszázadokból, valamilyen csoda folytán fennmaradt nyomokat. Tulajdonképpen a véletlen segítette hozzá, hogy találkozzék egy névvel a végtelen mocsárvilág egyik kunyhójában, amely felvésve a százados mestergerendára azt adta tudtul, hogy ott járt Dobos Gábor, aki azon a környéken rettegett betyárnak számított. Nyilván, az ifjú tanár képzelőerejét megragadta ez a felírás, s jóval később újra előbuggyant az emlékezetből, s kikerekedett aztán egy regényes eseménysor a letűnt korok zűrzavaros hétköznapjairól. Persze, van benne kemény harc, látványos pandúrverés, nagyurak átverése, a csendőrség megleckéztetése, reménytelen és beteljesült szerelem, s ott vannak a mindennapok emberei, akik hol titokban szurkolnak a betyároknak, hol elárulják őket. Igen érdekes megjelenítését kapjuk szegedi vásárnak, s az sem mellékes, hogy a főhős, Dobos Gábor, még Rózsa Sándorral is találkozik. Hogy ez megtörténhetett volna vagy sem, bízzuk a fantáziánkra. A regény külön vonzereje, hogy a szerző megőrizte az Érmemellék legjellemzőbb tájnyelvi sajátosságát, az í-zést.

Dr. Péter Sándor, kiadó, Sepsiszentgyörgy