Sillye Judit: Húsvéti fohász

Mert ha te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol…

(Róm. 10,9)

Uram azt amit érzek

fennszóval nehéz mondanom

de ha körém fészkel a csend

és magamra maradok Veled

valami varázs kigyújt egy szikrát

valami csoda formálja át

nappalom s éjjelem

mint világgá futott vándor

elbolyong lelkem szépet keresni

hogy repülő fénylő vággyal

vigyem eléd az életem

visszahoztad Fiad a halálból

a szavak útját világítva meg

hitem zengi énekét

ha bántanak az emberek

a magánytól bevérzik az ige

balzsammá nemesül a szenvedés

allelujává dagad a remény

hiszem elmúlik nagypéntek

s a frigy mit Isten egybeköt

nem bomlik fel soha

rendnek kéne lenni köröttünk

de nem kímél a földi törvény

idegen szó zsarnok béklyójából

érdem szerint hogy emelne fel

légy őre szent ügyeinknek

nagypéntekünkre annyi év után

add meg kérünk a feltámadást

bocsáss meg Uram ember vagyok

bűnös testem földjéért remegő

pedig tudom egyszer ellopja

a föld a víz a levegő

Szent Fiadért lelkem fogadd el

s vigyázz rá örökké