Id. Torda Dániel városunkban született 1893. októberében, szülei Torda Lajos és Vargha Ágnes voltak. A debreceni 39. gyalogezredhez 1914. augusztus 25-én vonult be, még ez év decemberében a szerb harctérre ment. A fronton három évet töltött, harcolt a szerb, orosz és olasz frontokon. Az olasz harctéren a Krn melletti csatában, Doberdón, Isonzónál és a Karszt- fennsíkon harcolt, 1917 áprilisában megsebesült. Az ellenség előtt tanúsított bátor és hősies magatartásáért a bronz vitézségi éremmel, Károly csapatkereszttel és a sebesülési éremmel tüntették ki. Mint rokkant szerelt le 1918 végén.

Érmihályfalva közügyeiben, és az iparos ügyek vezetésében tevékenyen vett részt. Tagja volt a község képviselő-testületének, az ipartestületnek pedig választmányi tagja. Mint tűzharcos, tagja a Tűzharcos Szövetségnek. (Hajdú és Bihar vármegye Albuma, 134.old. ) Felesége Barna Ilona, esküdtek 1923-ban, gyermekeik: Barnabás, Katalin és Dániel.

Mint géplakatos mester az ipartestületnek igen elismert tagja volt. „Torda Dániel műhelyében kiválóan képzett esztergályosok és lakatosok dolgoztak, minőségi munkájuknak messze eljutott a híre.” – írja róla az Érmihályfalva kismonográfiája 1998-ban (21. old.)

Az óriási gépszín, üresen , de igen jó állapotban ma is áll.