2015. October 19.
Talán ez lehetne a mottónk a szombati, október 17-kei kirándulásunk kapcsán, amikor a Dihenes csapata útra kelt Hortobágy felé. Negyedik helyezettként ugyanis ez volt a jutalmunk, a Részek Viadala vetélkedőn elért eredményünk szerint.

A Dihenes csapata az eső ellenére jól érezte magát Hortobágyon
Elindultunk, reménykedve, hogy az eső majd csak eláll, de tévedtünk. Ahogy egyre közeledtünk, még inkább tornyosultak a felhők felettünk. Mondanom sem kell, hogy mennyi ötletünk volt arra, hogyan töltjük majd az időt adott esetben! Csak egyetlen példát említenék: addig menjünk a busszal, míg napsütéses időt nem találunk. Ebbe mindenki bele is egyezett, mindaddig, míg Attila, a sofőrünk föl nem tette a kérdést: ki fogja ezt finanszírozni? Ezzel aztán ezt az ötletet el is vetettük. Persze ez csak tréfa volt.
Megérkeztünk Hortobágyra, ahol nehezen összeálltunk egy csoportkép erejéig, de aztán mindenki érdeklődése szerint ment tovább, meg persze oda, ahová az eső miatt lehetséges volt. A bátrabbak elindultak a kilenc lyukú híd felé, de nem igazán tudták megközelíteni azt. A Csárda Múzeumban a cifra szűrt is föl lehetett próbálni, nagyon szép a Hortobágyi Csárda épülete, fehérre meszelt falával, a muskátlis tornáccal. A népművészeti tárgyak vásárán nagyon szép, népies értékeket bemutató ajándékot vásárolhattunk. Sajnos, az időjárás miatt nem próbálhattuk ki a Pusztaszafari-járatot, bár szívesen tettük volna.
Délután indultunk Debrecenbe, igaz pulykakakast nem vettünk, de elindultunk felfedezni a várost. Végül is az időjárás miatt inkább fedett helyre kényszerültünk. Az óriási bevásárlóközpontokban számos emléktárgyat és főleg nagyon szép könyveket vásároltunk.
Az étteremben kipróbáltuk az ázsiai ételeket – nos, nem igazán arattak nagy sikert náluk. Hiába, nekünk, a magyar konyha ízei a legfinomabbak!
Közben az egyik színpadon táncverseny folyt, ahová néhányan a mi gyermekeink közül is beneveztek és nyereményekkel is gazdagodhattak.
Számomra igen szokatlan volt, hogy csak magyar szót hallottam mindenhol. Nem mintha nem lehetne ezt megszokni, csak kicsit furcsa volt. Hazafelé aztán mindenki elmesélte, merre járt, mit látott, mit vásárolt. Nagyon sokat nevettünk, viccelődtünk. Az eső ellenére a jókedvünk lankadatlan volt. Nagyon jó volt együtt lenni, annak pedig külön örülök, hogy vasárnapra kiderült az idő és a Szépkor Egyesület tagjai boldogan indulhattak Egerszalók felé.
Gábor Éva, a Dihenes csapatkapitánya