A főszervező dr. Oláh József költő, az említett egyesület alapító elnöke köszöntötte elsőként a tagtársakat, az érdeklődőket és azokat az írókat-költőket, akik vállalták a bemutatkozást. „Szükség van rá, mert itt élünk, dolgozunk néhány kilométerre egymástól az Érmelléken, a Berettyó völgyében, de alig tudunk egymásról valamit”;, mondta a bevezetőben. A továbbiakban kifejtette: jó lenne ezeket a bemutatkozó találkozásokat rendszeressé tenni, hasznos volna ez az alkotók és olvasók szempontjából egyaránt. Jelen esetben négy érmihályfalvai tehetséges tollforgató mutatkozott be: Sillye Judit közíró, költő, Kovács Rozália helytörténész, néprajzkutató, Boros József költő, író és Szilágyi Ferenc Hubart költő, képzőművész. Elmondták rövid életrajzukat, majd felolvastak alkotásaikból.
Sillye Judit Nyíregyházán született, de később a család Érbogyoszlóba, majd Érmihályfalvára költözött. Egy ideig Nagyváradon élt, de visszaköltözött Érmihályfalvára. „Számomra az Érmellék egy mágnes, melynek vonzásából nem tudtam, vagy nem is akartam kikerülni”;, mondta a bemutatón. Első verseit a Bihari Napló és a Harangszó hasábjain közölte. Később íróasztalfióknak dolgozott, majd 2013-ban a Nyíló Akác Napok alakalmával adta ki első kötetét Holdpermet címmel. Valószínűleg lesz még ennek követője. Kovács Rozália a ’90-es évek végén kezdett el aktívabban dolgozni, miután szülői feladatainak eleget tett. Szorgalmasan összegyűjt és feldolgoz minden adatot szülővárosa, Érmihályfalva múltjából. Munkája kiterjed a temetők kutatására, konkrétabban a síremlékekre és fejfákra. Könyv is született a kutatások eredményeképp: Érmihályfalvai temetők címmel. Épületekről, személyiségekről, háborús történésekről is gyűjt adatokat. 2008-ban jelent meg második könyve Nagy családok, fényes idők Érmihályfalván címmel. 2013-ban jelent meg harmadik kötete Utak a múltba címmel. Munkáját Fényes Elek- és Magyar Kultúráért díjjal jutalmazták. Boros József margittai születésű, Nagyváradon gyerekeskedett, de érmihályfalvainak tartja magát. 1968-tól kezdett komolyabban írni. Első írásai, egyetemi évei alatt, az Utunkban jelentek meg. Komolyabban verseket 40 éves kora után kezdett írni. Első kötete 2014-ben jelent meg Elkésett szavak címmel, melyben ars poétikáját is megfogalmazta. Folyamatosan ír, valószínűleg lesznek újabb kötetei. A boldogságot keresi, melyet műveiben meg is fogalmaz. Jelenleg az érmelléki betyárvilág témájában merült el, és készíti legújabb könyvét.
Szilágyi Ferenc Hubart tősgyökeres érmihályfalvai, aki gyerekkora óta ír, elsősorban verseket. Sokszor tanárai nem hitték el, hogy ő írta a fogalmazást, nem akarták leosztályozni. Gyerekkori verseit a Napsugárba küldte, többet közülük közöltek. Kányádi Sándor levélben biztatta írásra. Később találkozott vele és át tudta nyújtani sajt dedikált kötetét. Kellemetlen emlék az életében, hogy amikor magyar fiatalokat akart beszervezni egy önképző körbe a Securitate-n kellett emiatt magyarázkodnia. Zaklatták a szüleit, osztályfőnökét is. Ekkor tért át a képzőművészetre, melynek nincs etnikumhoz köthető nyelve. Érmeket, plaketteket, kisplasztikákat készített bronzból és készít mind a mai napig, elég sok megrendelése van. Kiállításai voltak itthon és külföldön egyaránt. A versíráshoz is hű maradt, csak az önképzőkör szervezéséről mondott le. Nagyobb lendületet akkor vett újra ez irányban, amikor a rendszerváltás után Érmihályfalván megalakították a Máté Imre Irodalmi és Képzőművészeti Önképző Kört. Többkötetes író-költő egy személyben, öt verseskötete jelent meg. Ezen alkalommal utolsó kötetéből olvasott fel verseket. A találkozót megtisztelték jelenlétükkel a helyi civil szervezetek, intézmények, és az önkormányzat képviselői. Tartalmas, jó hangulatú találkozó volt. Dr. Oláh Józsefnek szándékában áll folytatni az érmelléki alkotók bemutatását.