Szombaton, szeptember elsején, ismét útra kelt az Érmihályfalvi Szépkor. Az úti cél Gödöllő volt, ahol a Grassalkovich Kastélyt és az Arborétumot szándékoztak meglátogatni. Akkora volt a turistaforgalom, hogy csupán óránként engedték be azokat, akik csoportosan mentek, és tárlatvezetőt is igényeltek. Kivártuk, de nem bántuk meg, megérte. A kedves, számunkra unokakorú kísérőnk kedves, behízelgő hangja még kellemesebbé tette a látogatást, mely azokat is lenyűgözte, akik már látták a kastélyt és annak belsejét, ugyanis lépten-nyomon újdonságokkal találkoztunk, és érdekes dolgokat mesélt a kísérőnk. Meglepett például az, hogy az egyik gyönyörű női ruha egykori gazdája a kommunizmus idején a kastélyban működő öregek otthonába került, s ő ajándékozta a ruhát az otthonnak, azt a ruhát, melynek ára ma bizonyára a csillagos egekig szárnyalna. (Az illető hölgy egykor grófi családból származott, amelyik közel állt az osztrák császári Házhoz.)
Nem mindenki tudott eljönni, az idősebbek ugyanis nehezen viselik ezt a meleg, fullasztó időjárást, meg a járás is nehezükre esik már. Meglepetve láttam azonban, hogy ennek ellenére tele volt az 55 személyes busz, ugyanis addig számomra ismeretlen arcok jelentek meg, ezek többnyire fiatalok és középkorúak voltak, akik Érsemjénből, Érkenézből, Értarcsáról, Érkörtvélyesről, Asszonyvásáráról jöttek. Sajnos, az Arborétumra már nem maradt időnk, de így is kellemesen elfáradt a társaság, úgyhogy vidáman cseverészve, énekelve indultunk hazafelé.
Az internetes hozzászólók egyike azt írta, hogy szereti ezt a csapatot, mert olyan fiatalosan aktívak vagyunk. Ez így van, s igyekszünk ilyenek maradni, amíg…
Boros József