Tisztelt ünneplő közösség! Kedves barátaim!

Mi, Érmihályfalva vezetői több éves adósságunkat törlesztettük a mai napon, amikor kiegészült ez az emlékmű az ’56-os Érmihályfalvi Csoport elítéltjeinek névsorával. A kezdeményezés Biró Rozália szenátorasszonytól indult, amit természetesen mi is örömmel felkaroltunk. Az emlékmű alkotójával, Mihály Gáborral történt egyeztetés után, Pálinkás Miklós hozzáállásának köszönhetően, ez az alkotás ingyenesen egészült ki a hozzá illő márványtáblával, természetesen mindannyiunk örömére. Köszönet érte mindenkinek. Remélem, hogy az utókor, az utánunk jövő generációk is értékelni és ápolni fogják ezt a megtestesült történelmi hagyatékot. Hiszem, hogy mindig lesz itt Érmihályfalván egy mag, egy közösség, aki ezen a napon ide jön, gyertyát gyújt, és ünnepelni fogja a magyarok nemzeti ünnepét. Örülök, hogy együtt vagyunk, hogy majdnem mindenki eljött. Örömmel tölt el, hogy idén egy egészen más, lecsillapodott, nyugodt élettérben, békés hangulatban, baráti érzésekkel és gondolatokkal ünnepeljük a szabadság ünnepét. Ez így van rendjén! Érmihályfalva forradalmi hagyatéka és hőseink bátor tettei mindannyiunkat erre köteleznek. Meg kell becsülnünk történelmi és szellemi értékeinket, és meg kell tanulnunk újra tisztelni nemzetünk nagyjait. A mai kor már nem kényszerít bennünket véráldozatokra, a mi kis forradalmaink itt játszódnak nap mint nap barikádok és szögesdrótok nélkül. Napjaink egyik nagy kihívása, amiért még ma is aláírást gyűjtünk, a magyarlakta megyék egyben tartása a romániai régiók kialakítása során. A ránk erőltetett régiók megrajzolásakor igenis szempont kell legyen a nyelvi, etnikai azonosság, illetve egy vidék és lakosságának kulturális hasonlósága is. Itt kell élnünk apáink telkén, nem elmenni, nem feladni, konokul ragaszkodni, ha megpróbáltatások közepette is, de itt kell maradnunk az idők végezetéig. Kányádi Sándor bátyánk megállapítása szerint: aki elment, az nem közénk való, mert ha az lenne, akkor még mindig itt lenne köztünk. Mi itt maradva, és nem átvándorolva alkotjuk és erősítjük a magyar nemzetet. A mindenkori magyar kormányra számítva, leadott szavazatainkkal, a saját politikai apparátusunkra bízva magunkat sikerül megmaradnunk Partiumban, Erdélyben, Székelyföldön és a szórványban egyaránt. Csak senki ne verjek éket közénk! Mindig voltak, és vannak olyan pulik, amelyek élvezettel kergetik szét a nyájat. Terelő, egybeterelő pulikra van szükségünk, kedves barátaim, és bölcs bojtárokra és még bölcsebb számadókra, akik megfontolt parancsokat osztanak, olyan parancsokat, amelyekkel megmaradásunkra, egységünkre vigyáznak.
Kedves emlékezők!
A szabadság napján is, mint mindig, fontos az összetartás, de úgy gondolom, hogy a külhoninak nevezett magyarnak nem okvetlenül volna az a dolga, hogy anyaországi rendezvényeken szaporítsa a létszámot. Sokkal inkább a határon innen, az elcsatolt területeken, ott, ahol élnek, szülőföldjükön kell együtt erőt, összetartást és szolidaritást sugározni a többségi nemzet és a világ felé. Minden erényünkre szükség van, hogy a magyar nemzet, és ezen belül a romániai magyarság kivívja a többi nemzet elismerését, hogy megtaláljuk méltó helyünket a népek és országok rangsorában. Fel kell nőjünk a ránk váró feladatokhoz! Ünnepeinkből, mint a Magyar Szabadság Napja is, feltöltődünk, erőt merítünk, és újabb lendületet kapunk céljaink eléréséhez. Óriási hátrányt kell ledolgoznunk a nyugati demokráciákkal szemben. Ennek a hátránynak a ledolgozásához kívánok magunknak leleményességet, erőt, és kitartást, hogy siker koronázza próbálkozásainkat, mindennapi munkánkat. Ezáltal nem csak az ország, de az egész nemzet jobban fog teljesíteni. Minden magyar örömére és boldogulására.