2015. October 13.
A Morgó-Tábla csapat az idei Részek Viadalán második helyezett lett. nyereményük egy Aggteleki kirándulás volt, élményeiket Boros József foglalta össze.
A Morgó-Tábla csapata az aggteleki barlang bejáratánál
Bihar megyében, de bátran mondhatjuk, hogy külföldön sem dívik sehol az Érmihályfalván immár harmadik alkalommal megrendezett Részek Viadala elnevezésű vetélkedő, melynek során, amint azt az elnevezése is sugallja, a település különböző körzetei vetélkednek egymással ![]()
különböző gyakorlati és elméleti versenyeken. A kitűzött díjak jelképesek, tavaly előtt például a versenyzők egy része járdát önthettek az általuk kijelölt utcarészen, tavaly és az idén azonban már mindenki utazott hosszabb vagy rövidebb útra, külföldi-belföldi településekre. A Morgó-Tábla csapata idén II.helyezést ért el, így aztán Magyarországra utazhattak a résztvevők, s Aggteleken, az európai örökség részét képező gyönyörű cseppkőbarlangot nézhették meg. Gyönyörű kirándulóidő tette még kellemesebbé az amúgy is igen lelkes társaságot, amelyik hamarosan közösséggé olvadt a boldog nótázásban. Nagyszerű volt megtapasztalni, hogy kicsi és nagy, idős és fiatal együtt örvendezett a gondtalan együttlétnek. Erre a hangulatra tette fel a koronát a „Genius loci”;, a hely szelleme, amely olyan csodákkal ejtette ámulatba a látogatókat, amilyenekkel a hétköznapi ember valóban csak ritkán, vagy egyáltalán nem találkozik. A barlang üzemeltetői különböző hosszúságú túrákat kínáltak a vendégeknek, mi a rövidet választottuk, de ez is feltárt előttünk néhány olyan csodás természeti képződményt, mint pl. a búsuló juhász, a csipketerem, ám leginkább az esküvői terem mozgatta meg a lelkünket, főleg amikor hirtelen felcsendült két csodálatos zenemű, köztük a Simándi József hangján megszólaló Hazám, hazám című ária a Bánk bán című Erkel Ferenc-operából, amely sikeresen forrasztotta egybe a természet csodatevő erejét és az emberi alkotóképesség nagyszerűségét.
Most is azon gondolkodom, hogy mi ennek az egész kezdeményezésnek a közösségi hozadéka, azon kívül, hogy csodálatos tájakat ismerhettünk meg a Polgármesteri Hivatal jóvoltából? Talán az, hogy megismerhettem azokat, akik addig is mellettem laktak, közeli vagy távolabbi szomszédaim voltak, de alig találkoztunk az élet borzalmas, lélekölő rohanásában. Most megtudhattam, milyen nagyszerű emberek vesznek körül, akikkel gondtalanul lubickolhattunk egy kis ideig egymás lelkének jótékony melegében. Nem csoda, hogy a „Jövőre, veled”; köszöntéssel váltunk el egymástól. A jelmondat azért foghíjas, mert még nem tudhatjuk, milyen helyezést érünk el majd a jövő évi vetélkedőn, és ez mire lesz elég.
Boros József