Régi vágyam volt eljutni Ópusztaszerre, arra helyre, ahol lényegében elkezdődött nemzetté válásunk, ugyanis nem elég annyi, hogy elfoglalunk egy területet, ha nem vagyunk képesek azt meg is tartani, és egységesen, okosan tenni a dolgunkat, akkor szétmállik kezünk között az új szerzemény. Nos, ez az a hely, ahol honfoglaló őseink először tartottak nemzetgyűlést, ahol először mondták ki a törzsek egyesülését. Ennek apropója késztette a neves festőművészt, Feszty Árpádot és 11 társát arra, hogy 1896-ra, a honfoglalás 1000 éves jubileumára, elkészítse A magyarok bejövetele című körképet, mely a nemzeti romantika jegyében láttatja azt a történelmi pillanatot, amikor honfoglaló őseink, Árpád vezetésével, birtokba veszik a Kárpát–medencének ezt a szegletét. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark már megnyitása pillanatától kezdve jelentős nemzeti emlékhellyé vált, szinte a magyarság lelkiismeretét testesíti meg .

Az emlékpark több hektáron terül el, de fő látványossága a Rotunda, amelyben a körkép várja látogatóit. Attól a pillanattól kezdve, hogy a látogató átlépi a képhez vezető ajtó küszöbét, így természetesen az érmihályfalvi Szépkor Nyugdíjas Egyesület odalátogató tagjait is, megcsapja valami le nem írható érzés, amit talán a történelem leheletének lehetne nevezni. Úgy érzi magát az ember, mintha visszarepülne a régmúlt időkbe, amikor a népek hazát kerestek, hogy letelepedhessenek, és véget vessenek az állandó vándorlásnak. Csodálatos a kép környezetének kialakítása, hiszen az az érzése a látogatónak, hogy a környezet, a táj alkotó eleme a megfestett világnak. Szemünk elé tárult a fehér lovon ülő, s a frissen elfoglalt vidékre büszkén tekintő Fejedelem alakja, előtte a csatatér, ahol a holtak tetemei hevernek, az összedőlt házak elszenesedett gerendái, s mindaz a nyomorúság, amit csak egy háború okozhat. Ügyesen választották meg a kép aláfestő zenéjét, melyben hallatszik a harci paripák nyerítése, a jajveszékelés, s a madárfütty, mely azt sejteti, hogy a természet közömbösen tekint a csatára, mert az csak az emberek számára fontos. Talán azt is jelentheti, hogy az élet megy tovább, és jönnek majd szebb idők is az újonnan érkezettekre.

A mintegy félóra, amíg végigjártuk az épületet, egy olyan világot idézett fel, amelynek megtekintése után az az érzés erősödött meg bennünk ismét, hogy jó magyarnak lenni, mert egy büszke történelemmel bíró nemzet vagyunk. Ez még akkor is igaz, ha a látogatás végén többen is elfáradtak a nyugdíjasok közül.

Több nap is kellene ahhoz, hogy végigjárjuk a park egész területét, minket azonban várt a busz.

Boros József