Az érmihályfalvi képviselő-testület június 26-án tartotta rendes havi ülését. Ennek egyik napirendi pontja volt, annak megvitatása illetve megszavazása, hogy az önkormányzat nem kívánja saját hatáskörébe vonni az iskolai étkeztetés lebonyolítását. Nyakó József polgármester a téma kapcsán elmondta: a Megyei Tanács felajánlotta, hogy a jelenleg hatáskörébe tartozó ügyintézést igény esetén átengedi a helyhatóságoknak, ám tudomása szerint mások sem éltek a lehetőséggel. Hozzátette: nem azért, mert nincsenek tudatában, hogy a jelenlegi, tej-kifli néven elhíresült (ám több módosításon is átment) akció a gyakorlatban nem sokat ér, hanem mert lehetetlennek tartják, hogy az érvényben lévő szabályozók adta keretek között azt jobban meg lehetne oldani. Valószínűleg emiatt döntöttek hasonlóan mások is, és bizonyára sok helyen megfogalmazódtak még ötletek, miként lehetne jobbítani a rendszeren. Az érmihályfalvi tanácsosok is, pártállástól függetlenül, több ötlettel is előálltak, hangsúlyozva, hogy a gyerekeknek az lenne a legjobb, ha rendszeresen főtt ételt kapnának (ehhez az is kapcsolódik, hogy nagy igény lenne a sokkal többek számára elérhető délutáni foglalkozásokra, a szervezett keretek közötti tanulásra).
Sok az olyan sorsú gyerek, akinek azonban a jelenlegi “szerény” tízórai is jól jönne, ha… az ehető minőségű lenne. Elhangzott, hogy a kiosztott élelmet 90%-ban nem rendeltetésszerűen használják fel (hogy finoman fogalmazzunk), a “tejet” például még az iskola körül tébláboló macskák sem isszák meg… Kézenfekvő ötlet lenne, hogy helyi termelők-kereskedők szolgálják ki a helyi iskolásokat, akiknek kapacitásuk is lenne rá, nem beszélve a minőségről. Igen ám, de a rendszer nem úgy van kitalálva, hiszen a közbeszerzésre bárki bárhonnan jelentkezhet, valószínűleg ugyanazok tennének ajánlatokat a helyi önkormányzat kiírására is, mint a megyeiére. “A helyiek is eleget tudnának tenni az elvárásoknak, sőt, ám őket nem engedik fel a pályára”, hangzott el, s ennek a vállalkozók is tudatában lehetnek, hiszen nem is vágnak neki a “kalandnak”. Bár sok jónak tűnő ötlet elhangzott, ami az egyszerű logika szerint kézenfekvő volna, a tanácsosok abban is egyetértettek, hogy aki kitalálta a mostani rendszert, ami a jó szándékot nem kicsi pénz kidobásává silányította, bizonyára nem véletlenül járt el így. Ennek fényében abban is egyetértettek, hogy mivel jobbítani nem áll módjukban, a nyűgből nem kérnek és egyöntetűen arra szavaztak, hogy a rendszer működtetését nem akarják átvenni.