A Móka színjátszó csoport kilencedik éve búcsúztatja az esztendőket zenés szilveszteri kabaréval, és az előadást hagyományosan egy-két hét múltán megismétlik, hogy azok is láthassák, akiknek az óév utolsó óráiban más programjuk volt. Idén sem történt másként, és, hogy van igény erre, mi sem bizonyította jobban, mint hogy zsúfolásig telt a kultúrház a második előadásra, ami azt jelenti, hogy mintegy 300 személy, a szilveszteri háromszorosa volt jelen (megjegyzendő, hogy szilveszterkor kevesebben is férnek, a terített asztalok mellett).

A publikumot Szabó János társulatvezető-rendező köszöntötte, aki a továbbiakban a konferansz szerepét is betöltötte. Mint elmondta, a címválasztás azt fémjelzi, hogy mit sem ér a színjátszó a közönség nélkül. A politizálást idén is mellőzték, inkább klasszikus kabaréjelenetekre koncentráltak, s néhány vélemény szerint (olyanoktól, akik mindkétszer látták az előadást), az ismétlés talán még jobban is sikerült, mint a premier.
Elsőként Sándor Pál 1981-ben forgatott Ripacsok című filmjének klasszikussá vált betétdala, az Egyedül nem megy… hangzott el, majd sorban váltották egymást a közismert slágerek és a jelenetek. Utóbbiakból egyebek mellett megtudhattuk, hogy milyen bonyodalom származhat egy Dacia személygépkocsi eladásából, vagy hogyan lehet visszautasítani egy bennfentes által irt darabot. Az a képtelenség is formát öltött, hogy némely előadó nem tudja a szövegét, ami ugye csak a poén kedvéért történhetett meg… A legújabb kori klasszikus, a Fényre sötétedő kislány ezúttal kisfiú volt, és a már két “helyi klasszikus” figura ezúttal a betegnyugdíjazását szerette volna elérni. Utolsóként a Hegedűs a háztetőn című musicalből hagzott el a Ha én gazdag lennék című dal, mintegy reménybeli jókívánságkét 2014-re.

Szabó János külön köszönthette a közönség soraiban a margittai Horváth János Társaság képviselőit, kikkel jó kapcsolatot ápolnak, hiszen tudjuk: egyedül nem megy.

(BN)