Krisztusban szeretet testvéreim, kedves ünneplő hívek!

Amikor egy különleges esemény történik az ember életében, fontos számára, hogy annak minden mozzanatát megörökítse. Minden képet, minden hangot rögzíteni szeretne, hogy később újra átélhesse az esemény örömteli pillanatait. Az ilyen megörökítéseken keresztül az ember egyrészt ismertté válik, olyannak ismerhetik meg, amilyen ő valójában, másrészt a néző, illetve a szemlélő szempontjából, belépést nyerünk egy olyan világba, amelyben valaki közli magát velünk, megosztja velünk benyomásait: egy mosolygós arcot, ami boldogságról árulkodik, vagy talán egy szomorú tekintetet, mert aggodalom és fájdalom nehezedik a lelkére.

Karácsony ünnepén talán sokan azt gondolják, hogy az ünneplő keresztények előtt is egy rögzített anyag elevenedik meg: egy 2000 évvel ezelőtti esemény részleteit pergetjük le lelki szemeink előtt, és ez most hangulatossá és széppé teszi életünket. Megjelenik előttünk egy kedves kép, a betlehemi történet, az ő szereplőinek kedves vonásaival, az egyedülálló környezet és maga a történés, amely tetszik az embernek, mert arra emlékezteti, amihez sokszor nehéz visszatérnünk és még nehezebb benne magunkra találnunk, az egyszerűségben és szerénységben, amely természeténél fogva vonzóan és befogadóan hat reánk. És itt van egy hang is, amely most nem megszokott bemondókon keresztül szólal meg és ismétlődik, hanem egy simogató, hívogató, jelző hang, – az angyalok üzenetében, – a pásztorok töprengésében és majd – az elcsendesülés hangja a betlehemi jászol előtt, ahol már egyedül a kép és a szívdobbanás megható hangja érvényesül és hat az emberekre.

Mindaz, amit itt karácsonyról összefoglaltunk, hitvallásunknak egyik nagyon leegyszerűsített formája lehet, amit karácsonyi utunk kezdetének is nevezhetünk, és amit most, a legalkalmasabb időben, helyesen és hasznosan egészíthetünk ki, hogy az valóban és hozzánk illően karácsonyi hitté alakuljon, amelyre építhetünk és hagyatkozhatunk, mert karácsony ünnepe nem emlékek és események felelevenítéséről szól, hanem egy számunkra fontos valóságról, amit a próféta szavaival fogalmazhatunk meg: Velünk az Isten! Ez teszi világot megrendítő eseménnyé a betlehemi történetet, amely csendesen ugyan, de mélyrehatóan fejti ki hatásait az emberiség történelmében. Mert a betlehemi történés, a kimondott Szó megtestesülése vonatkozási pont mindazok számára, akik életüknek célját és értelmét keresik, és ezért önmaguk kibontakoztatásán fáradoznak; vonatkozási pont azoknak, akik az igazság és igazságosság keresésében egyéni és közösségi felelősséget hordoznak, és ebből kifolyólag odafigyelnek a gyengére és a szegényre; vonatkozási pont azoknak, akik a szeretet értékét nem csak hirdetik az emberek között, hanem utakat keresnek és lehetőségeket arra, hogy mindenki megtapasztalja a szeretet szépségét és erejét. A betlehemi történés vonatkozási pont azok számára is, akik eltévelyedtek és eltávolodtak Istentől, mert talán nem értették meg Őt vagy őket nem értették meg, és nem akadt senki, aki felkarolja és vezesse őket kételyeik és kereséseik útján. És azok számára is vonatkozási pont a betlehemi történés, akik már sokszor elindultak az Isten keresésben, de botlásaik következtében nem sokat haladhattak az úton, mert köti őket a föld, a hatalom, vagy a jólét, talán a vagyon és az önzés, amiért nem érzik elég erősnek az Isten felé vezető út iránti vonzást. Vonatkozási pont a betlehemi történés számunkra is: mert Isten nem csak egy képet örökített meg számunkra, amit szemlélve elmerülhetünk szeretetében és jóságában, hanem Isten megszólított minket és egészen közel jött hozzánk: mellénk állt Fiában, Jézus Krisztusban, hogy megismerve Őt biztonságba érezzük magunkat.

Kedves Testvéreim, ezt jelenti „Velünk az Isten!”;, hogy az Isten és ember közötti viszonyban Ő, a Mindenható nem ismer határokat és akadályokat. De még a kereséstől sem áll el, hanem elindul teremtményei felé. Ismét kezdeményez valamit az emberrel és nem hagyja őt magára. Inkább elébe siet. Jelet küld és utat mutat, hogy Fiában mindenki megérthesse Őt.

Ez az igazi karácsonyi hitvallás, amelyből érezzük, hogy nem csak Róla, a megtestesült Igéről van szó, aki eljött hozzánk, hogy befogadjuk, hanem rólunk is szó van, az Isten szerette emberekről, akiket Jézusban meglátogat az isteni kegyelem. Erről a csodálatos cseréről elmélkedik Prohászka Ottokár püspök is, amikor írja: „A csillagos angyalok hódolnak Jézusnak. Egy darab mennyország telepedik le bennük a betlehemi partokon, az Isten tábora. A magasból jöttek, mert magasból kell jönni, hogy Isten dicsőségét énekeljük. Magasban kell otthon lenni, hogy szívünk, lelkünk, egyéniségünk Isten dicsőítő éneke legyen.”;

Kedves Testvéreim! Magasban kell otthon lenni, most karácsonykor különösképpen! Mert Isten Szava, a megtestesült Ige életünk mélységeiből a magasságokra hív bennünket. Ezért nem csak örömteli kell legyen ünnepünk, hanem lelki tartalomban gazdag: a felemelkedés vágyától égő akaratban és az elfogadó készséggel átjárt törekvésektől gazdag.

Ezt kívánom minden kedves testvéremnek a szolgálatban, a kedves híveknek és minden jóakaratú embernek!

Nagyvárad, 2014 Karácsonyán László

nagyváradi megyéspüspök