2013. March 24.
A második félidőben mutatott jó játékuk eredményeként csak egy hajszállal (13-14) maradtak le az Unirea kézilabdás lányai a döntetlenről a bajnokság listavezetőjével szemben vasárnap délután.
Világos kék mezben játszó csapatunk a második félidőben játszott jobban
A megyei női junior kézilabda bajnokság keretében fogadta az Unirea csapata vasárnap délután a tabellát vezető Nagyváradi Romsport gárdáját. A két csapat őszi összecsapását a megyeközponti csapat nyerte 20-12-re, és az akkori, illetve a mostani találkozó abban hasonlított egymásra, hogy lányaink a második félidőben játszottak jobban.
A mérkőzés percről percre
Az első gólt a vendégek szerezték – hétméteresből, amire szinte azonnal ment a válasz a jobb szélről, Tóth Mária által – 1-1.
Pár perc múlva “eljátszottuk” ugyanezt: vendég hetes, amire Tóth Mária jobb szélről lőtt gólja válaszolt – 2-2.
Aztán 6-2 után újra Tóth Mária volt eredményes, de sajnos utána újra eladott labdák, lépéshibák követték egymást. 3-9-nél Toma Carmina góljával még “visszajöttünk” -5-re, de még kaptunk egyet, és a mérkőzés legnagyobb különbségével – 4-10 – érkezett meg a szünet, ráadásul Caragilov Melissa két perces büntetést is kapott.
Nem hallottuk, hogy Leu Eugen mit mondott tanítványainak a szünetben, de kétségtelenül valami “varázslat” lehetett, mert a második félidőre egy “másik” csapat jött ki: 10 perc alatt egy gólt sem kaptunk – Nagy Heléna tovább remekelt, ellenben ötöt dobtunk Tóth Mária (2), Erdei Alexandra, Toma Denisa és Caragilov Melissa révén – 9-10!
Javult – agresszívabb lett – a védekezésünk is, és a lendületet az sem törte meg, hogy közben kialudtak a fényszórók.
Ezek után már jobbára felváltva estek a gólok: Erdei Alexa találatával újra egy volt közte (10-11), majd kaptunk kettőt, ezek közül egyet újra hetesből (10-13), újra Alexa, utána Seteanschi Ariana következett (12-13).
Emberelőnybe kerültünk (ami már a meccs végéig kitartott), mégis mi kaptunk gólt (12-14), ám egy perccel a vége előtt Caragilov Melissa révén újra feljöttünk egyre (13-14), sőt, talán fél perc lehetett hátra, amikor az egyenlítésre is esély adódott, de a kapufa ennek az útjába állt…
Hogy mi történt az utolsó másodpercekben? Erre csak a játékvezetők adhatnának választ: kiállították egy játékosunkat a nézők számára rejtélyes okból, aztán még fütyültek párat ide – oda, mintha csak még fokozni akarták volna az amúgy is nagy feszültséget, de ennek már nem volt jelentősége. Az ő nevüket egyébként sem fogjuk imáinkba foglalni…, az eredmény pedig már nem változott.
Bár Erdei Alexandra szerzett 3 találatot, nagyon hiányoztak a már megszokott további “bombái” – magyarázatként elmondhatjuk, hogy a csapat tehetséges játékosára felfigyelt a nagybányai, magasabb szintű csapat, és Alexa három napos, meccsekkel tarkított edzésen volt a hét végén Nagybányán, csak a kezdés előtt nem sokkal érkezett meg onnan. Ennek fényében már nem csoda, ha kicsit fáradtan, bátortalanul játszott.
A meccs végén joggal tapsolta meg a közönség a lányokat, akik viszont-tapssal köszönték meg a biztatást. Bár kikaptunk, ez a meccs is a kézilabda jó reklámja volt.
Leu Eugen edző keretének tagjai voltak ezen a napon:
Nagy Heléna és Pusztai Myrtis kapusok, Seteanschi Ariana, Sipos Carla, Caragilov Melissa, Erdei Alexandra, Tóth Mária, Toma Denisa, Toma Carmina, Pucel Raluca, Dânga Nicoleta, Tóth Vivien, Lăcătuş Cynthia.