2014. April 28.
Két hónapig a Rajkó zenekarral az Egyesült Államokban és Kanadában koncertezett, most pedig Máltára készül a szomszédos Érsemjénben született Kele Krisztina énekesnő, aki nagyon fájlalja, hogy az operett műfaját éppen ott becsülik a legkevesebbre, ahol a legbüszkébbnek kellene legyenek rá.
Kele Krisztina és a Rajkó zenekar
Kele Krisztina énekesnőt Bihar megye lakosai leginkább két “helyszínről” ismerhetik. Kevesebben a nagyváradi Szigligeti Színház deszkáiról, hiszen néhány éve két darabban lépett fel, többen pedig az MM Pódium társulatának tagjaként. Utóbbi minőségében járta a kultúrházakat, falunapokat, és engedtessék meg ennyi szubjektivitás a riporternek – nem lebecsülve a mindenkori, bárhonnani publikumot -, hogy kijelentse: hangja, tehetsége ennél sokkal többre predesztinálja. Ehhez persze nem kell túlságosan vájtfülű szakértőnek lenni, bárki hallhatta.
Az érsemjéni születésű, akkor még Csorba Krisztina a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián végzett, és a kincses városi operatársulatban énekelt 9 évig. Aztán 2011-ben tért haza Nagyváradra, ahol a már említett fellépések várták.
Kicsi a világ, szoktuk mondani, ha ismerőssel találkozunk idegenben, ám annak még kisebb, akinek a szülőhelye sok tehetséget szül – na, ilyen Érsemjén, melynek egyik emblematikus személyisége Fráter Lóránd. A nótáskapitány egyik leszármazottja Pongrácz András, aki a világhírű Rajkó zenekar menedzsereként szervezi a “banda” újvilágbeli fellépéseit, de szülőföldjéről sem megfeledkezve rendszeresen hazajár az Arizónabeli (USA) Phoenixből. Tavaly előtt egy (nem túl nagy) világot jelentő deszkákkal rendelkező kultúrházban hallotta a menedzser énekelni Krisztinát, és felajánlotta földijének: nem lenne-e kedve “rajkóékkal” együtt turnézni Ámerikában? Ilyen alkalmon kapva kap az ember, gondoljuk első pillanatban, talán a férfiember még inkább, nem úgy a feleség és a családanya, aki rögvest mérlegre teszi, hogy a betervezett 2014. január 10. és március 10. között alsó hangon is eltelik két hónap, amit a férje és kislánya nélkül kell eltöltenie… A hezitálásnak azonban az lett a vége, hogy németországi átszállás után a Rajkó zenekarral (Danyi Lőrinc, Danyi Richárd, Duka László, Kuti Sándor, Suki Antal, Matyi Gábor) és Kele Krisztinával a fedélzetén szállt le a gépmadár New York városában, hogy onnan Los Angelesbe továbbrepülve megkezdődjön az Amerikai Egyesül Államok és Kanada 23 városán át tartó, mintegy 30 koncertből álló turné.
Krisztina számára egyrészt nem volt szokatlan a szituáció, hiszen még kolozsvári énekesként turnézott Svédországban, majd egy budapesti magántársulat tagjaként részben vagy egészében német ajkú országokban (Németország, Ausztria, Dánia, Luxemburg), másrészt azért Amerika mégis csak más. Ki ne felejtsük a krónikából, hogy a felszállás előtt, úgy értem, hogy vagy egy hónappal, a zenekarral egy CD-t is összehoztak, hiszen a Rajkó rutinos Amerika-turnésként (évente legalább kétszer mennek) tudta, valami friss eladni-megvenni valót illik vinni.
Nagy izgalommal készült az útra, mondta Krisztina, hiszen nem volt olyan rutinja, mint a zenekarnak. Tapasztalata, hogy akárcsak a korábbi külföldi turnéin, Amerikában is egyfajta egzotikumként tekintenek a magyar zenére, a magyar cigányzenével azonosítva azt. Rendkívül szeretik az operettet, nem csak az ott élő magyarok, és nem ritka, hogy az előadóval éneklik a Kálmán Imre vagy Lehár Ferenc darabokat.
“Az operett egy olyan ‘hungaricum’, amit én nagyon szeretek, és nagyon rossz szembesülni azzal, hogy amire büszkék kellene legyünk, arra itthon finoman szólva alig van igény, sőt, inkább úgymond lesajnálják a műfajt” – fogalmazott Kele Krisztina. (Alátámasztandó az előttem szólót, újra visszaélek az olvasó türelmével, saját tapasztalatomat is megosztva, hiszen magam is jó pár éve edződöm falunapokon: a közönségek nagyrészét az úgynevezett “nótatévés sztárok” vonzzák, akik “benne vannak a tévében”, aztán hadd szóljon…)
A művésznő további gondolata: bár itthon is elérték már az MM Pódiummal, hogy van, ahol visszavárták/várják őket, ám nem ez a jellemző, miközben a nagyvilágban tárt karokkal fogadják. Az amerikai turnén nagyon sokat tanult a Rajkó zenekartól, és nem mellesleg a dzsessz és a musical terén is lehetőséget kapott, mindezekkel együtt energiával feltöltődve érkezett haza, ám lendület itthon – fogalmazzunk így – nem jutott “kifutópályához”. Ez a kisebb csalódás is hozzájárult ahhoz, hogy újabb külföldi munka mellett döntött. Egyrészt már kint-tartózkodása alatt újabb felkéréseket kapott egyesült államokbeli, sőt, ausztráliai és mexikói (!) fellépésekre, melyek egyelőre függőben vannak: “Nem könnyű döntés, hogy inkább lássam-e felnőni a gyerekemet, vagy válasszam a turnézás világát?” Ezért ezek egyelőre függőben vannak, ám az már biztos, hogy májusban, és legalább nyár végéig Máltára utazik férje Tamás, és kislányuk Fanni társaságában, ahol énekelni fog.
Nem lesz könnyű újrakezdeni, de megpróbálják, tekint bizakodóan a jövőbe Kele Krisztina. És miért ne bizakodnánk vele együtt, hiszen neki azt is elhittük már, hogy ő Fedák Sárika (MM Pódium: Lári-fári…), sőt azt is, hogy néki “olyan csárdás kell, amitől a fatuskó is táncra kel” (Csárdáskirálynő). Hát akkor, húzzad csak kivilágos virradatig!
(A fenti fotókhoz tartozó szövegek sorrendben, fentről lefelé:
– Koncert a kanadai Winnipeg városában
– A Niagara vízesésnél tavasszal is fogvacogtató az idő
– Virtuális duett: Frank Sinatra viasz-szobra mellett
– Las Vegasban kihagyhatatlan a kaszinó
– A hollywoodi Hírességek Sétányán, Elton John csillagánál)
(BN / Rencz Csaba)