
Miért érdemes?
A szabolcsi megyeszékhelyet is már városnézés közben hagytuk magunk mögött, hogy aztán az északi megyehatáron valóban olyan földre lépjünk, ahol megérint a történelem: a megyének is nevét kölcsönző, a Tisza bal partján, Tokajtól 9 kilométerre lévő Szabolcsban 1092. május 20-án tartott egyházi zsinaton és törvényhozó országgyűlésen jelen volt I. (Szent) László király. Nem csoda hát, ha tisztelettel lép az ember abba a templomba (fenti képünkön), melynek alapítását a szent királyhoz kötik, s mely a 11. századtól napjainkig szolgálja a közösséget, napjainkban református istenházaként. Még nem is tudták a kezdeményezők, mekkorát álmodtak, amikor 2009-ben útjára bocsátották a régió középkori templomait egy “turisztikai gyöngysorra fűző” programját, mondta a templombeli köszöntő szavaiban dr.Kondra Laura, a SZSZBMFÜ ügyvezetője, aki kiemelte az önkormányzatok, az egyház és a civil szervezetek együttműködésének jelentőségét. Mi tudtuk, milyen értékeink vannak, ám azok megmutatására kellett egy program, megszólítani azokat, akik a nyíregyházi állatpark vagy a számos strand mellett a kulturális turizmus iránt is fogékonyak – ezt már Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke mondta. A vallási turizmus az ágazat 20-30%-át teszi ki, az Észak-Alföldi régióban a németek és a lengyelek után a Romániából érkezők a harmadik legnépesebb csoport, tudtuk meg Katona Ilonától, regionális turisztikai marketingigazgatótól. A hely szelleméért, a nyugalomért, a vendégszeretetért, a gasztronómiáért, a kedvező ár-érték arányért és természetesen a sok-sok látnivalóért érdemes a régióba látogatni, tette mindezekhez Deák Attila, a SZSZBMFÜ vezető menedzsere, hozzáfűzve: mielőtt bármilyen túrát “kiajánlanak”, azt komolyan tesztelik – ennek jegyében ő, továbbá Demeter Zsuzsa és dr. Kondra Laura is az újságírókkal tartott a továbbiakban.
Lenn a Tisza partján
Az első, pontosabban a templom utáni második, látnivalóhoz nem is kellett messzire menni, csupán pár száz métert, és máris Közép-Európa legjobb állapotban fennmaradt, Szabolcs vezér által épített földvárában találtuk magunkat (fennebb balra), ahol a Szabolcs Vezér Íjászai Hagyományőrző Egyesület tagjai (közöttük Nagy Géza, akivel legutóbb pár hete Hegyközszentimrén tartott Szent Imre-ünnepségen volt szerencsénk találkozni) tartottak történelmi előadással egybekötött íjászbemutatót – természetesen az újságírók is kipróbálhatták, hogy a kimondott, leírt szóhoz hasonlóan hogyan száll és talál jó esetben célba a nyílvessző is. Gasztronómiai kaland következett, hiszen ebédidőben a tiszaberceli Kérész kikötő éttermében, pontosabban konkrétan a Tiszán, a stégre terített asztaloknál lehetett halászlevet vagy keszeget eszegetni, miközben mögöttünk csónakok és motorcsónakok, kenuk húztak el, a kompban sem aludt a sötétség, hanem a vízíjármű szorgosan ingázott a partok között. A megyeközponton át a megye másik szegletébe, Vámosorosziba száguldottunk át, ahol Géczy Csaba, a Tiszántúli Református Egyházkerület (TREK) műemléki tanácsadója osztott meg velünk az egész műemlék-felújítási programra vonatkozó információkat. (A templomokra vonatkozó adatokat nem másoljuk ide a lexikonokból helyfoglalónak, azokat bárki elérheti.) Géczy Csaba elmondta: a középkori templomok korán református birtokokba kerültek, ám a térségben nem dúlták fel azokat. A TREK állami forrásokat és modern technikai eljárásokat felhasználva már az 1990-es évektől végez templomfelújításokat, eljutva a lemeszelt falak letakarításától oda, hogy manapság már a legtöbb református gyülekezet büszkén vállalja a díszes, történelmi-kulturális értéket jelentő templombelsőt. Az állami pénzek az utóbbi időben apadtak, ám az az EU-s HU-RO projekt, melynek keretében például a meglátogatott templomokat is renoválták, új lendületet adott a munkának.
Hagyomány és modernitás
Magunk is megtapasztalhattuk a múlt és a legújabb technika kapcsolódását, hiszen több templomban is a restaurált falfestmények, szem elé tárt faldarabok mellett úgynevezett infó-terminálokon (érintőképernyőkön, jobbról) navigálva lehet tájékozódni a műemlék tudnivalóiról, de például egy új innovációnak köszönhetően az érdeklődő maga építheti fel puzzle-szerűen a templomot. Ezzel a technikával találkoztunk Nagyszekeresen is, ahol a már az idősebb generációhoz tartozó gondnok egy gombnyomással elindíthatja a falra rögzített vetítőn az ismertető filmet a padokban helyet foglaló turistáknak. A programba foglalt 29 helyszínen 2654 fotót készítettek, 21 helyen robotrepülős (drónos) technikával is, mondta el a műszaki megoldásokat végző Pazirik kft. ügyvezetője, Balogh András, aki ugyancsak hangsúlyozta az egyházi nyitottságot a modernitásra. A nap vége felé a falusi turizmus ízét kínálták a szervezők, amibe a kerékpározás is beletartozott. Nagyar község egyik nevezetessége a Luby család
kastélya, melynek híres rózsaültetvényes kertjében pattanhattunk nyeregbe, hogy a Tisza aszfaltozott tetejű töltésén karikázzunk mintegy 9 kilométert Tarpáig, miközben egyik oldalon a lenyugvó nap festett vörösre az ég alját, az ártér fakoronái közül ellenben a telihold figyelt. A Tóhát Vendégházban bármilyen túrát, rendezvényt megszerveznek a vendégnek, miközben a népies környezetben minden komfort adott. Az asztal mellett megkóstolhattuk a kötött-tészta levest és a málédarás töltött káposztát (a rizst kukoricadara helyettesítette), de azt a helyi hagyományt is tesztelni lehetett, miszerint a Kárpátok és a Tisza közelsége adja azt a különleges mikroklímát, melynek köszönhetően az alma- és szilvafák termése, illetve a belőlük főzött pálinka egyedi ízt, aromát kap.
A határ innenső oldalán is
Az idei nyár legmelegebb napját jósolták a meteorológusok a túra második napjára, amikor a határon túlra – vagyis nekünk határon innenre – érkeztünk, Szatmár megyébe. Mint kiderült, a Tiszántúli mellett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) is nyitott volt felújításokra, modernizálásokra, ennek az összefogásnak a jegyében újult meg Csomaközön az a középkori templom (jobbra), melyben már vagy 40-50 éve nem volt istentisztelet, mondta el Csonka Dezső, aki a szomszédos, de Csomaközzel gyakorlatilag egybeépült Bere lelkésze. Ahogy minden rosszban van valami jó is, úgy a kihasználatlanság miatt lehetett látogathatóvá tenni a templom közepén lejáróval megközelíthető kriptát, melyben bizonyos báró Mészáros János altábornyagy (1737-1801) alussza örök álmát (alább balra). A Kárpát-medencei magyar műemlékvédelmet és abban a Teleki Alapítvány szerepét dr.Diószegi László ismertette, sok-sok fotóval (térségünkből Sítert,
Vedresábrányt, Fugyit említve.) Kiemelte: a romániai hatalom nem érdekelt a műemlékvédelemben, a politikai okok mellett még saját értékeik óvására sincs pénzük. A magyar kormány 1999-ben “jött rá”, hogy neki kell lépnie, de nem csak Erdélyben és a Partiumban, de Kárpátalján és a Felvidéken is. A váltakozó kormányokkal váltakozó volt az erre szánt pénz összege is, ami mellett úgynevezett társadalmi elfogadás is kell a műemlékek irányába, továbbá funkciót kell adni nekik, hiszen elhagyatva pár évtized múlva újra tönkre mehetnek. Az említett Bere templomában is kipróbálható volt a már szóba hozott információs terminál – ki gondolná, hogy egy ilyen félreeső (a Nagykárolyba vezető országútról megközelíthető) falu turistákra váró, rendbe tett középkori templomában ilyen technikai újítás várja a látogatót?!
Az újságírók ahol előző napon találkoztak, ugyanott vettek búcsút is egymástól Nyíregyházán azzal, hogy valóban sok érdekes és értékes, sokak számára ismeretlen látnivalót rejt térségünk, Aki szervezett formában szeretne ezekkel megismerkedni, az a http://www.templomut.hu, http://www.temple-tour.eu, esetleg a http://www.szszbmfu.hu internetes oldalakon tudhat meg több részletet.
(erdon.ro / Rencz Csaba)