Csordultig telt a Főnix csarnok a rangadóra, jól tette, aki előre lefoglalta helyét.
A magyar-román előtt döntőnek is beillő meccsen a kevesebbet hibázó norvégok legyűrték a spanyolokat (jobb oldali képünkön).

A szomszéd-rangadó előtt már hangpárbajt vívott a mintegy 150 fős román és a sokezres helyi szurkolótábor (bal oldali képünk alább). Utóbbiak kemény magja rendre elővette a Trianon-rigmusokat (meg a nyomdafestéket nem tűrő cifrábbakat is), a román himnusznak pedig hátat fordítottak. A pokoli hangulat végig kitartott, csak fokozta azt, hogy a csapatok is nagyon idegesen játszottak. Jellemző, hogy az első gólra 5 percet kellett várni (Szucsánszki Zita), a románok elsőjét pedig a 10. percben dobta Cristina Neagu, de még akkor is csak 2-1 volt.
A hangzavarban alig lehetett hallani a bírók sípjait. A hazai gólokra “robban” a lelátó, a román góloknál megszólaltak a román kürtök, dobok, melyekre azonnal felharsant a magyar kórus.

A 10-8-ra végződött első félidőt követő szünetben hosszú sor alakult ki a büfék előtt, ami csak a második játékrész felére szűnt meg. Gondolkodóba ejtett, hogy vajon mennyire érdekli azokat a lányokat a meccs, akik “Kézilabda Akadémia” feliratú edzőruháikban a sorban töltötték az időt egy pohár üdítőre vagy egy chipsre várva, miközben teremben tomboltak az indulatok?! A pihenő alatt a szervezők a publikum kedvében jártak: akit a kivetítőn mutattak, annak táncra kellett perdülni, később párokat mutattak, akiket egy nyilvános csókra csábítottak (képek alább).

Nem kifejezetten a csókokra törekedtek a játékosok a második játékrészben sem, hiszen habozás nélkül aprították egymást, a közönség – hovatartozástól függően – méltatlankodott, az edzők kombinálták a taktikát. Egyik gárdának sem igazán ment, ám a magyarok hullámvölgybe is kerültek a játékrész közepén, a románok a csapat húzóemberének (a végül a csapata legjobbjának választott Paula Ungureanu kapus mellett), Neagunak a sokadik góljával 14-13-nál vették át először a vezetést, sőt, 18-16-nál a három gólos előnyért támadtak! Szinte tapintani lehetett a feszültséget! Sokan nem adtunk volna egy lyukas petákot a magyar győzelemért, de Neagu kevés hibái egyikét követte el ekkor, ellenben Németh András beküldte Tóth Gabriellát, aki debütáns létére a csapat élére állt: talpról lőtte a gólokat a szitkozódó Ungureánunak, illetve adta a gólpasszokat.
Újra egál 19-19-nél, sőt, Bódi góljával újra a magyaroknál az előny! Igen ám, de Bulathot kiállítják, csak 59.40-nél jöhet vissza! Román támadás, a bírók támadófaultot fújnak, Tadici mester az agyvérzés határán. Kevesebb, mint fél perc van hátra – sima ügy, gondoljuk, csak támadgatni kell…ene, de Tomori indokolatlanul gyengén kapura lő, jöhetnek a románok, kilenc másodperc. Tadici időt kér, a hangulat leírhatatlan! Ismét Neagu fejezi be a támadást, de Kiss Éva véd – 20-19-es magyar győzelem. Öröm a tetőfokon – érződik: a magyar-román meccsek sosem csak a sportról szólnak.

Az biztos, hogy hétfőn mindkét csapatnak (román-spanyol, magyar-dán) több kell a remélt győzelemhez. A meccs iránti román(iai) érdeklődésre jellemző, hogy hazafelé egymást érték az autók.

A határnál jó félórát álltunk, a gránic magyar őrzője a jóval éjfél utáni időpontot alkalmasnak találta az alapos alkoholszondás ellenőrzésre…
(forrás: erdon.ro / Rencz Csaba)