A 11. női kézilabda Európa-bajnokság szervezőitől jó húzásnak bizonyult, hogy a román válogatott meccseit a határhoz közeli Debrecenbe helyezték, hiszen a könnyű megközelíthetőség vonzza a szurkolókat. Csütörtök este, amikor a válogatott utolsó csoportmeccsét vívta az ukránok ellen, a Főnix csarnok parkolójában Bihar, Arad, Szatmár, Máramaros, Kolozs, Maros, sőt, Hargita megyei rendszámú autókat is láttunk.
A beléptetésnél alapos motozás volt (a hölgyeket rendőrnő várta), még a láthatóan vadonatúj trikolórokat is kibontatták, nem-e esik ki a tenyérnyi selyemből egy zászlórúd?! Aki nem feltétlen rajong a kézilabdáért, annak is megérte ellátogatni a világversenyre, hiszen különleges hangulata van, annak ellenére, hogy nem volt közel sem telt ház. A román(iai) szurkolók együtt “melegítettek” a lányokkal, két dobos is segített a taps és a rigmusok ütemét tartani: egy hölgy és egy férfi szinte versenyzett egymással a hatalmas hangszerek püfölésében.
Aki járt már a DVSC Nagyerdei stadionjában focimeccsen, annak ismerős volt a bemondó hangja, aki angolul ismertette a tudnivalókat, de a nyelvet nem ismerőknek sem volt nehéz kikövetkeztetni, mit mond: a csapatok egy-egy tagja a sportszerűséget hangsúlyozta, a bevonulást követően bemutatták a csapatokat, elhangzottak a himnuszok. Mondanom sem kell, a román csapat tagjait hatalmas ováció köszöntötte, a himnuszt is százak énekelték a lányokkal. Hogy ők is énekeltek, azt jól láttuk a küzdőtér feletti, szobafalnyi kivetítőkön, melyeken a továbbiakban is a televízió által közvetített adás volt látható, kivéve a kommentálást és a visszajátszásokat. Így azt is láthattuk, hogy már a meccs elejétől igen ideges volt Gheorghe Tadici mester, látva, hogy a világsztárokkal ( például Cristina Neagu, aki 14 góljával a legeredményesebb lett, a Győri ETO-t is megjárt Aurelia Bradeanu, stb.) tűzdelt csapatának nem igazán megy a játék. Két-három gólnál többel nem sikerült leszakítani a láthatóan klasszisokkal gyengébb, még nulla pontos ukránokat, akiknek a halvány továbbjutási esély lendületet adott és mindig sikerült megakadályozni a nagyobb gólkülönbséget. A szurkolók – bár innen-onnan repkedtek a “szakértői” bekiabálások – kitartóan biztatták a lányokat, az ukránoknak csak a lelátó két-három szegletében voltak pár fős táborai (legalábbis a zászlók alapján), ők is csendben.
Az időkérések alatt, majd a 12-9-es eredménnyel zárult első félidőt követő szünetben is a rendezvény kabalafigurái (a rókalány Foxette két “kiadásban”) szórakoztatták a publikumot, szívesen álltak oda a fotózásokhoz is. A második félidőben is csikorgott a román gépezet, sőt, a végére lett a legizgalmasabb, amikor csupán egy gólra keskenyedett az előny, de akár egál is lehetett volna. A szurkolókat némileg megnyugtatta, hogy a döntetlen is elég lett volna a középdöntőbe jutáshoz, végül meglett az egy gólos sovány győzelem (23-22), a szurkolók pedig örömittasan pacsiztak a nézőtér széléhez vonult kézisekkel. Mindeközben a pályát sok (többségében) copfos szőke kézis lepte el: a dánok és a norvégok a csoport elsőségéről döntöttek. A semleges nézők száma is megszaporodott az újabb világsztárok hírére – megjegyzendő, hogy 2490 forintért mindkét meccset meg lehetett nézni (a középdöntőkre a legolcsóbb jegy már 4900 ft, de van 9900 és 15900 forintért is, a VIP-belépő 24.900).
A román(iai) szurkolók egy része is a helyén maradt (a román válogatott is megjelent a lelátón), együtt biztatta a meglepően számos norvég táborral a skandináv csapatot, hiszen, ha azok jól elpáholták volna a dánokat, akár a csoport második helye is elérhető lett volna kedvenceiknek. Ezért látták bosszankodva, hogy a kézilabda minden szépségét felvonultató, gyilkos tempójú meccs félidejében a dánok13-12-re vezettek, ám a második játékrészben már a norvégok “helyre tették” a papírformát 27-21-re nyerve, de nem elég nagy különbséggel ahhoz, hogy a dánok (gólkülönbség +3) a 3. helyre csússzanak a szintén 3 pontos románok (-7) mögé. A hangosbemondó közben végig tájékoztatott a Győrben játszott magyar-spanyol meccs nem kevésbé izgalmas alakulásáról (26-27), a végén pedig, amikor világossá váltak a csoportbeli helyezések, már lehetett tudni: a csoportjában 2. helyen végzett magyar válogatott Debrecenbe teszi át székhelyét és december 13-án a helyben maradó románok ellen vívja első középdöntőbeli meccsét. Bizonyára nem tévedünk, ha borítékoljuk a találkozó előtt egy nappal: ez még inkább vonzani fogja a román(iai) szurkolókat.
(erdon.ro / Rencz Csaba)