A római katolikus templom jobb oldali falán helyezték el 2004. augusztusában Simonyi óbester emléktábláját. Az emléktábla anyaga márvány, melyen a felirat felett bronz emlékplakett van.

Felirata:

  Emléktábla

E településen toborozta huszárjait

báró vitézvári Simonyi óbester

a „legvitézebb huszár” a napóleoni háborúk hőse.

Állította: Debreceni „Pro patria” Alapítvány

Érmihályfalva polgárai

      2004 

Az emléktáblát  Tempfli József  római katolikus  megyés püspök és Emődy Dániel, a debreceni Pro patria Alapítvány elnöke leplezte le az Erdélyi Magyar Vitézi Rend tagjainak zászlós díszőrsége mellett. 

Ki volt báró vitézvári Simonyi József óbester, akit „a legvitézebb huszárként” emleget a történelem, és a róla fennmaradt anekdoták?

Vitézvári báró Simonyi József Simon József néven született 1771-ben  Nagykállón, meghalt 1832-ben Aradon. Szülei Simon Pál (1737-1790) és Hetesényi Zsuzsanna. Testvérei János (1768-1853) és Zsuzsánna (1782-1862). 1822-ben nősült, felesége Theresia Leiner von Negelsfürst (1803-1868). Gyermekeik: Lajos, Katalin, István, Terézia és Károly. Katonai pályafutása alig 16 évesen kezdődött, amikor beállt huszárnak. Apja kiváltotta és büntetésből elszegődtette mészáros inasnak Kecskemétre, de 1786 végén újra felcsapott huszárnak. Az utolsó osztrák- orosz-török háború kitörésekor néhány hónapos kiképzés után a hadszíntérre vezényelték, és 1780-ban vicekáplárként fejezte be első hadjáratát. Rövid békeidő után jöttek újra a hadjáratok, s szinte 25 évet töltött a harctéren. 1793-ban strázsamester, és huszárjaival szétugrasztott egy hatvanfős francia őrjáratot, párviadalban levágva a parancsnokukat. 1796-ban Észak–Itáliában visszavonulás közben szakaszával megszerezte az ellenség  30 ágyúját. Hőstette után az alhadnagyi, majd 1797-ben hadnagyi rangot kapott.

1799-től a Rajna vidéken harcolt, megmentette félszázad ulánussal az ezred ágyúit és lőporos szekereit a fogságba eséstől. A vakmerő fiatal hadnagy 1802-ben  Katonai Mária Terézia rendet kapott. Ez évtől főhadnagy. 1804-ben magkapta az osztrák bárói címet, és a vitézvári előnevet a bárói címhez. 1805-ben nevét Simonról Simonyira változtatta. 1808–ban őrnaggyá (fő strázsamesterré) léptették elő. Háborúban és béke időben egyaránt a kegyetlenségig menően  szigorú volt, ezzel magára haragította a bécsi udvart is. A kulmi csata után 1813-ban alezredessé léptették elő. A lipcsei csatában egy golyó a szíve felett levő tárcában akadt meg. Ezután kapta meg vitézségéért a viceóbesteri, majd óbesteri  (ezredes) címet. 1814-ben Lyonnál ezredével éjszaka átúsztatta a megáradt jeges Rhone folyót és rajtaütéssel megakadályozta, hogy az ellenség rendezni tudja sorait.

Fennmaradt, hogy katonai szolgálataiért összesen 72 kitüntetést kapott. 

1823-ban vizsgálatot indított ellene a katonai fellebbviteli bíróság, és 1830-ban  kétévi vérfogságra ítélték, megfosztva rangjától és minden kitüntetésétől. Büntetését 1831-től az aradi várban töltötte. 62 évesen fogolyként halt meg. Vadászi birtokán temették el, majd fia a Kerepesi temetőben újratemettette.

Báró barbácsi és vitézvári Simonyi József (1771-1832) legendás hírű huszártiszt volt, akit kortársai „a legvitézebb huszár” kitüntető címmel illettek, élete nagy részét a  harctereken töltötte. A néphagyományban is mint a legvitézebb huszár él, anekdoták, katonatörténetek, emléktáblák (szerte Biharban is), tartják fenn emlékét.

            Kovács Rozália                                                                                                     

Felhasznált irodalom:

– Merényi-Metzger Gábor: Simonyi óbester családja, Debrecen 2002

– Simonyi óbester/wikipédia.