Kik voltak Érmihályfalva, illetve – ahogyan akkoriban mondták – Nagy-Mihály lakosai a XVI. században? A korabeli török adminisztráció adatai alapján kiderül Kovács Rozália helytörténész kutatásának eredményéből.                           

                            Nagy-Mihály lakosai 1572-73-ban

          Egy település történetének kutatója minden apró kis adatnak megörül, amikor valamire rábukkkan. Az alábbi a 23 névből – melyek családfőket jelölnek – nem lehet, és nem is kell egy egész tanulmányt írni, de érdekesnek találtam, hát tudtára adom azoknak, akiket érdekel, s közben elgondolkozom őseinkről, akik itt éltek és tették a dolgukat, éltek, s amikor meghaltak a templom  mellé temették őket. A korabeli összlakosság hozzávetőleges számának becslésére a szakértők a hatos szorzót használják.

          A török uralom alatt, a török adminisztráció az ország ingatlanairól, lélekszámáról, az államháztartás különféle jövedelmeiről és kiadásairól részletes összeírást készített, amelyeket török szóval deftereknek szoktak nevezni.

       Ezek az okiratok igen fontos adatokkal szolgálnak, mert megtudjuk, hogy a 16.századi Nagy-Mihályon 23 ház és a templom van nyilvántartva.

Íme az akkori  lakosok nevei: Bereszi Sebestyén, Tóth Péter, Szabó László, Ötvös István, Tamás György, Kerekes Balázs, Kovács Péter, Kovács András, Bercsi Mátyás, Saskai János, Szabó Boldizsár, Pósa Tamás, Reszi Bálint, Tarcsai János, Barát Albert, Szabó György, Szabó Bálint, Pósa Tamás 2, Jó Tamás, Sós János, Diák Balázs, Péteri Gergely és Fodor Péter.

                                                                 – Kovács Rozália –

      Bibliográfia: Velics Antal, Kamerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek, Pest 1872.