„Fut a szultán vert hada,/fut Mohamed maga./ Hős Kinizsi Pálnak két hatalmas kardja/ az török sorait szüntelen aratja./ Az kinek kardjától török futamodik,/ az, kinek hírétől fél a török császár,/ kinek seregétől retteg a janicsár:/éljen mi vezérünk, éljen Kinizsi Pál!”(Tatay Sándor: Kinizsi Pál, 123.old.)
„Itt, ahol az érmelléki hegyek Szabolcs megyébe hajolnak át, fekszik egy barátságos és csendes kisközség: Érkenéz! Lapozd végig a magyar mondákat és megtalálod benne ezt a tősgyökeres magyarsággal hangzó nevet.
Haj, a népfantázia innen is táplálkozott, a Mátyás király korának felcifrázásához adott egy ékes gyöngyszemet. Úgy beszélték, – és így van megírva a krónikában -, hogy itt lakott Kinizsi Pál, amikor még csak egy szegény molnár fia volt és az átvonuló hadak élén lovagló fővezérnek itt a halászgáton nyújtott oda mennykő nagy malomkövön egy ital vizet. Régi írások azért hívják a községet KINIZ-nek és csak utóbb változott a község neve Érkenézzé.” (Biharmegye és Nagyvárad írásban és képben, 1912, 57.oldal.)
A Magyar Életrajzi Lexikon is azt írja róla: A hagyomány szerint Bihar vármegyei molnár fia.
A Kinizsi Pál „személyéhez fűződő országosan ismert mondaelemeket kerek kompozícióba foglalja egy deszkamajori mondánk. Itt az apja malma mellett heverő Kinizsitől Vastag Balázs (máshol Magyar Balázs) lánya vizet kér, s ő tálcaként malomkövön nyújtja oda a vízzel telt mihókot. A lány szépségén elbámulva azonban kicsúszik kezéből a kő, mire a katonák csúfolni kezdik. Kinizsi ismét felkapja a követ, s elhajítja, hogy az a csúfolódók feje fölött suhan el. Mátyás király ezek láttán fogadja seregébe.” (Adatok a dunaújvárosi József Attila könyvtárból)
„A patak vize hajtotta Kinizsiék malmát. Kicsi patak volt, de fürge. Gyorsan megtöltötte a vízgyűjtő medencét. Ritkán maradt víz nélkül az öreg molnár. Ahol az erdőből kifolyt a patak, ott volt a malom.” (Tatay Sándor: Kinizsi Pál, 7.old.)
Benkő László: a Kinizsi ismertető – ben így teszi fel a kérdést: Ki volt Kinizsi Pál? – „aki Mátyás királynak malomkő tálcán szolgálta fel az italt” – a felelet.
Kovács Rozália helytörténész