A szeptember elsején zárult Részek Viadala vetélkedő 4.-7. helyen végzett csapatait egy-egy budapesti kirándulással jutalmazták a szervezők. Az V. helyen végzett Derík-Lucernás csapat szeptember 15-én tett látogatást, a IV. helyen végzett Központ csapat egy busznyi képviselői pedig szeptember 22-én reggel 6 órakor indultak el a nemzet fővárosába egy egynapos “túrára”.
Az 44 felnőttből és 8 gyerekből álló csoportot nem csak induláskor, de az út további részében is Indrie Krisztina tanárnő istápolta. A kissé álmos sereget – nem sokkal Debrecen után – egy kicsit felrázta az első pihenő, ahol a szendvicsek mellett előkerült még a mézes pálinka is, ami egy kis erőt adott egyeseknek a “hosszúnak” ígérkező út folytatásához. A következő megálló már Budapest előtt volt, ahol a maradék szíverősítő tovább fogyatkozott. A nemzet fővárosába érkezve azt lehetett tapasztalni, hogy a hétvégi rendezvények (Nemzeti Vágta, Autómentes Nap, Operaházi szezonnyitó) miatt többek között lezárták a Hősök terét és az Andrássy utat a forgalom elől, így – parkolás céljából – némi kerülővel lehetett eljutni a Parlament előtti Kossuth tér közelébe.
Az Országház meglátogatása “magyar idő” szerint 11.20-ra volt beiktatva a programba, mely időpontig még volt egy bő óra szabadidő. Ezalatt be lehetett menni – ingyen – a közelben lévő, 1891-1896 között épült Néprajzi Múzeumba, ahol a magyar nép életét, szokásait, jellegzetes öltözködését, használati eszközeit bemutató fotókat, illetve tárgyakat lehetett megtekinteni. Némely tárgyat, melyet ott már múzeumi darabként lehetett látni, vidékünkön még vígan használnak a mindennapi életben.
Az egyik teremben egy úgynevezett “Füstös szoba” volt berendezve, ahol annak idején több generáció is élt együtt. Ott főztek, aludtak, dolgoztak, élték mindennapi életüket, és ahol télen még a kisebb állatokat is tartották, védve őket a hideg ellen.
Ezt követően, a múzeum kijáratánál gyülekezve kis “népszámlálás” következett, majd a csapat elindult a Parlament felé.
A Kossuth tér rekonstrukciója miatt az Országház közelébe a látogatók egy fémkerítés kordonból kirakott folyosón érkeznek, majd egy személyi igazolvány ellenőrző “kapunál” a díszőrség tagjai vizsgálják meg az okmányokat. Ezután lehet csak tovább haladni az épület irányába. A bejáratnál, az egyeztetett időpontban már egy kalauzoló személy várta a mihályfalviak csoportját, aki elmondta, hogy az Országházba jutáshoz újabb ellenőrzésen kell átesni. Lőfegyvert, szúró-vágó eszközöket, köztük kést, valamint gázsprayt nem szabad bevinni! A csoportban volt egy személy, aki önként bevallotta, hogy van nála egy bicska – így őt utolsónak vizsgálták át. Mindenféle fémtárgyat, mobiltelefont egy kosárkába kellett tenni, majd egy fémdetektor kapun átmenve lehetett tovább haladni. A tárgyakat visszaadták helyben – kivéve a bicskát, azt majd csak a látogatás végén.
A látogatást vezető személy elmondta, hogy a Steindl Imre (1839-1902) műegyetemi tanár tervei alapján készült, és 1885-1905 között épült Parlament egyik mellékbejáratán keresztül érkeztünk az épületbe, ahol egy gyufaszálakból készített makett is látható volt. A makettet 1995-ben készítette egy bizonyos Papp család, melyet később a Országháznak adományoztak.
Ezt követően a vezető tovább kalauzolt a díszlépcső felé, ahol egy csoportkép is készült, majd meglepetésként a díszőrség néhány tagja díszjárőrözést mutatott be, melyet naponta 1-2 alkalommal szoktak végrehajtani.
Ezután érkeztünk meg a Kupolaterembe, ahol a Szent Korona és a koronázási ékszerek vannak kiállítva, több centiméter vastag, golyóálló üveg alatt, a megfelelő hőmérséklet és páratartalom biztosításával. Ezen a helyen nem lehetett sem fényképezni, sem videózni. Az ékszereket a díszőrség két tagja vigyázza. Őrségváltás minden egész órakor van. A tizenhat szögletű körcsarnok oszlopain a magyar történelem nagyjainak szobrai láthatók.
Egy dokumentum szerint a Szent Koronán azért áll ferdén a kereszt, mert egy alkalommal, mikor egy pozsonyi koronázásra szállították az ékszereket ládában, itthon felejtették a láda kulcsát és ezért fel kellett azt feszíteni. Hogy akkor sérült-e meg a kereszt vagy nem, már nem lehet tudni, de a ferdeség tényét akkor jegyzőkönyvbe is foglalták.
A mintegy 70 perces látogatás alatt a mihályfalvi csapat megtekintette még az egyik patkó alakú képviselőházi üléstermet, a Vadásztermet, a Delegációs termet és egyéb helységeket, melyek mindegyikében híres festők és szobrászok alkotásai voltak láthatók. Az épület több helyén üvegfestések és üvegmozaikok találhatók, melyet Róth Miksa készített.
Vasárnap lévén megengedték, hogy az Országház oszlopsoros főerkélyén is sétálhassunk, melyről Budát, valamint egyik irányba a Széchenyi Lánchidat, másik irányba pedig a Margit-szigetet és a Margit hidat lehetett látni.
Az Országházból egy nagyon szép lépcsőházon keresztül lehetett távozni, és mindenki kapott ajándékba egy Országgyűlés feliratú lufit és egy tájékoztató lapot. A busznál pedig ki-ki elfogyasztotta az otthonról hozott elemózsiát. Kellet is a kalória mert ezután következett egy több mint 2,5 km-es gyalogtúra a nyelv nélküli oroszlán szobrok által őrzött Lánchídon keresztül a Várba.
Az út utolsó száz méterét lépcsőkön kellett megtenni, melyet egyesek már nehezen viseltek. A Várba érkezve, a Szentháromság terén a Mátyás templomot, mellette pedig I. István lovasszobrát láthattuk.
Szabadprogram következett, mindenki arra és oda mehetett, ahova a kedve, illetve a pénze megengedte. A templomba nem sokan mentek be a csoportból, mert személyenként 1000 forint volt a belépő.
Inkább fényképek készültek a Halászbástya több pontján. A kilátás a Dunára és Pestre viszont lenyűgöző.
Több helyen cigány muzsikusok bazseváltak, a teret övező utcákon pedig több kiskocsmát, vendéglőt lehetett találni, melyek hangulata a régi időket idézte. Mondani sem kell, hogy rengeteg volt a turista, főképpen angolok, szláv nyelvet beszélők, japán, kínai és egyéb náció.
A mintegy 3 órás, Halászbástyán és környékén töltött időt követően ismét egybeverődött a csapat és elérkezett a hazaindulás időpontja. A buszra várva ki-ki más-más élménnyel lett gazdagabb.
Több mint négy órás visszaút, szundikálás vagy kártyapartik, két megállóban elköltött borkóstoló után éjfél előtt nem sokkal szagolhattunk bele újra az Érmihályfalvi levegőbe.