Szombaton, április 6-án délután egy 30 főből álló kolozsvári csoport látogatott városunkba, Kovács Zsuzsa kolozsvári helytörténész vezetésével.
Bár idejük korlátozott volt, mert nem csak városunkba látogattak el azon a napon, mégis úgy gondolom, sok szépet sikerült megmutatni nekik.
Városnéző sétánkat a Múzeum meglátogatásával kezdtük, ahol Toroczkai Károly ismertette az ásatások során talált érdekes leleteket, ezen kivül az Afrika-kutató Kovács Jánosról és dr. Andrássy Ernő régészeti munkájáról is szó esett.
Rövid településtörténeti összefoglalót tartott Kovács Rozália helytörténész, és indult a városnéző séta. Legelőször a római katolikus templomot néztük meg, ahol Bogdán István plébános úr szivélyesen fogadott mindnyájunkat, bemutatta a templomot és nevezetességeit. A Miatyánk közös elimádkozásával és a tisztelendő úr jókívánságaival folytattuk utunkat.
Az 1818-ben épült Kiskápolna következett , itt szó esett természetesen a Tótfaluról, és a Szlávyakról is.
A kerekeskúti iskola előtt szó esett Kuthy Lajosról, munkásságáról, a 200. évforduló megünnepléséről, a Bernáthfalvi Bernáth családról, és a tábla kapcsán Bernáth Józsefról. Később, már hazafelé menet messziről megnézték a kastélyt is.
Következett a Zelk Zoltán tábla és a környéken levő nevezetességek: a Sashoz gyógyszertár (ma SanPaolo Bank), a járásbíróság (ma Városháza), a nemzeti szálló, Lovass kúria, és a régi polgármesteri hivatal épülete.
A szoborpark minden egyes darabját megnéztük, Máté Imre szobra előtt életéről, verseiről beszélgettünk, elolvastam az Őseim telkén versét. Többet időztünk az ’56-os emlékmű előtt, szó esett Sass Kálmánról, és az ’56-os csoportról.
A főtéri séta a Petőfi táblánál ért véget, említve a Legszebb versem című költeményét és 1847-ben tett látogatását városunkban.
A 20. század áldozatainak emlékműve volt az utolsó állomás, ahol röviden ismertettem a szoborkompozició szimbolikáját.
A Bernáth-Bujanovics kastély előtt búcsúztam el a csoporttól, akik Nagykárolyban folytatták kirándulásukat.
Kovács Rozália helytörténész