Vasárnap este, a Szent Mihály-napi Dióverő fesztivál utolsó előtti programjaként került sor Rencz Csaba újságíró Közös dolgaink című, a Bihar Naplóban megjelent kommentárjait, jegyzeteit, glosszáit csokorba gyűjtő (második) kötetének bemutatójára.
A megjelenteket a szerző köszöntötte, majd kötet előszavainak megfogalmazói Chiș Márta (Éradonyból) és Nyakó József ajánlották a kötetet a hallgatóság figyelmébe.
Az esemény végén a szerző dedikált, a kötet megvásárolható a főtéri újságosnál.

Az alábbiakban az említett ajánlások.

Elmúlt éveink hangulati lenyomatai

Aki az elmúlt évek folyamán olvasta Rencz Csaba rendszeresen megjelenő jegyzeteit a Bihari Naplóban vagy a blogján (blogopedusz.blogspot.ro), az már olvasta is a könyvet, melyet kezében tart. A napi események kapcsán íródott rövid kommentárokból már megjelent egy kötetnyi válogatás 2012-ben, Közeli történelem címmel. Miért jó így csokorba szedve újraolvasni ezeket az írásokat? Sajátos időutazáson vehet részt az olvasó, miközben olvassa közös dolgaink írásban rögzített pillanatképeit. Az élet jelentéktelennek tűnő apróságokból, néha drámainak látszó eseményekből áll össze, túl közelről azonban soha nem dönthető el, hogy melyik a fontosabb. Gyakran csak évek múlva jövünk rá, hogy egy akkor aprónak tűnő dolog mennyi mindent megváltoztatott a világban vagy bennünk. Ugyanakkor, amiért valaha lelkesedtünk, azt gondoltuk, hogy történelemformáló szerepe lesz, arról utóbb kiderült, hogy nem sokat ér. Elmúlt éveink hangulati lenyomatai ezek az írások. Felvetődik a kérdés: mi a titka, miért esik jól újraolvasni ezeket a jegyzeteket még akkor is, ha az események, amelyek kapcsán íródtak, néha már aktualitásukat vesztették? Talán mert rólunk (is) szólnak. És talán mert ráébresztenek arra, hogy nem az a lényeges, hogy mi történt, hanem az, ahogyan megéltük, és hogy bármilyen esemény kapcsán mindig az érzésre emlékezünk. A szerző személyes nézőpontját tárja elénk, de a jelenségek, fonákságok, melyeket kritikus szemmel vizsgál, minket is megérintettek. Nem kiáltottuk őket világgá, legfeljebb a barátainkkal beszéltük át egy kávé, vagy sör mellett, és most újra a meglepetés erejével hat ránk, hogy igen, anno átfutott rajtunk is hasonló gondolat, mielőtt továbbléptünk volna. A körülöttünk kavargó valóság néha nagyon bonyolultnak látszik, de Zorán szavaival élve: „…az igazság közben mindig olyan egyszerűen szól.”; Ezeket az egyszerű igazságokat mondja ki Rencz Csaba, amiket a hétköznapi ember is érez valahol a lelke mélyén. Vibráló érzelmi töltés, humor, egyértelmű állásfoglalás egy határozott értékrend mentén, de leginkább az őszinteség és egyszerűség teszi hitelessé a könyvet. Az író sokéves újságírói pályafutása során nem csupán informálta az olvasóit, de kilépése a krónikás személytelenségéből, azon kívül, hogy utat nyitott az önkifejezésnek, akaratlanul is kicsit az Érmellék kollektív tudatának a szószólójává tette.

Chiş Márta, Éradony

Félszavakból is értjük egymást

Az egész Érmellék ismert és elismert zsurnalisztája jelentkezik egy újabb kötettel, csokorba kötve mindazt, amit a kedves olvasó már olvashatott az újság hasábjain. Túlzás nélkül állítom, hogy a szerző, Rencz Csaba, írásai városunk és korunk egyik legelismertebb szellemi értékét képezik. Ebben a könyvben az író korképet és kórképet is rajzol az olvasó elé, a kötetnek éppen ő a leghitelesebb illusztrátora.

Sajátos stílusának sokszínűségében minden olvasó legalább egyszer magára ismerhet az írások „hősének”; szerepében. Az írások rólunk és szívünkből szólnak.

Büszkeséggel tölt el bennünket, érmihályfalviakat, hogy szemünk előtt és mindannyiunk örömére a szakma nagymesterévé tudott válni e könyv szerzője.

Félszavakból is értjük egymást, de a sorok között is ott a mondandó, ahogy szellemességgel és humorral pellengérezi ki az ember hét fő bűnét és egyéb hibáit. Jólneveltségét, higgadtságát nem váltja apróra, pedig Ő is a piacról él. Írásaiban velünk együtt vallja, többek között, hogy a tisztesség nem árucikk, és az emberi gyarlóság a bajok okozója.

A Csaba itt megjelenő, könnyen emészthető írásai korunk tükrei, ő pedig a mi kis világunk értékteremtő krónikása. E könyv megjelentetésének lehetősége elismerés és köszönet azért a kitartó munkáért, azért az értékrendért, amit rendíthetetlenül képvisel és közvetít.

Mint minden alkotás, ami a közösségünk tárgyi és szellemi hagyatékát gazdagítja, ez a könyv is méltó helyre fog kerülni városunk és a magyar kultúra tárházában.

Az írójának további ihletet és alkotókedvet kívánok, szerettei körében, az egész érmihályfalvi magyar közösség gazdagodására.

Nyakó József