Szerda délután emlékeztek meg a 200 éve született Kuthy Lajosról. Az ünnepségen hangzott el Kovács Rozália helytörténésznek az íróról szóló tanulmánya, melynek teljes szövege olvasható az alábbiakban.
KUTHY LAJOS
(1813 – 1864)
A városunkban született író emléktáblájának megkoszorúzására, főhajtásra gyűltünk össze, születésének 200. évfordulóján. Kuthy Lajos próza és drámaíró, a romantika képviselője 1813. január 9-én született településünkön.
Édesapja Kővágó-örsi Kuthy Sándor külföldet járt református lelkipásztor, aki négy évet szolgált Érmihályfalván. Kuthy-nak az apja is, nagyapja is lelkipásztor volt és a debreceni kollégium neveltjei. Ő maga is tizenkét éven át lakott és tanult ebben az iskolában, de későbbi jellemén és életmódján nem látszott meg a kálvinista kollégiumi nevelés hatása. A debreceni diákévek írói munkásságában nyomot hagytak, az Egy iskolai kaland című elbeszélés cselekményének háttere is a debreceni kollégium diákélete. Péczely József professzor a kollégium diákköltőinek munkáit megjelentette, Lant nevű gyűjteményében, melynek írói diákok voltak, köztük Kuthy Lajos is. Ebből az időből ismert két novellája a Szerencsés akadályok és A szökevény, melynek cselekménye II. Endre király korában játszódik.
Édesapja Kuthy Lajost egyházi pályára szánta, de harmadéves teológus korában több társával elhagyta a debreceni kollégiumot. Egyik pajtása megverte a felügyelőjét, ezért kicsapták az iskolából. A diákok az ítéletet igazságtalannak tartották és többen eltávoztak az intézetből.
Ezután Nagyváradon jogot hallgat, nevelősködik, majd Bihar vármegye egyik országgyűlési követének joggyakornokává lett. Kossuth hírlapjába írogatott, ugyanakkor Lovassy Lászlónak, az ifjúság vezérének oldalán ő is szerepet játszott. Amikor Lovassy-t perbe fogták, őt is vád alá helyezték, börtönbüntetést is szenvedett. Szabadulása után Pestre költözik, írói sikerei révén egyszerre a főúri társaság kedvence lett.
Első novellái az Atheneumban jelentek meg, ezt számos regény és dráma követte. Az Akadémia 1843-ban, a Kisfaludy Társaság 1845-ben sorolta tagjai közé, majd Battyány Lajos gróf magántitkárának fogadta. Nagyúri életet folytatott, estélyein a legjelesebb írókat, az előkelő világ számottevő alakjait gyűjtötte össze. Batthyány gróf oldalán a pozsonyi országgyűlésen is részt vett.
A szabadságharc alatt miniszterelnöki irodaigazgató, majd a belügyminisztérium osztálytanácsosa.
„A világosi katasztrófa után nagy nyomorba jutott. A jómódhoz, a gondtalan élethez szokott ember nem tudta elviselni a nélkülözéseket, elfogadta az Albrecht főhercegtől felkínált megyei biztosi állást. Szatmáron, Aradon majd Pesten hivatalnokoskodott, amiért a közvélemény a legkegyetlenebb büntetéssel sújtotta: mindenki elkerülte. Legjobb barátai is elfordultak tőle. Az iránta érzett megvetés főként akkor tört ki nagy erővel, amikor Kuthy – valószínűleg kényszerítés, sőt fenyegetés hatása alatt – üdvözlő költeményt írt Erzsébet királynéhoz, 1856-ban. Még a hatalom is elejtette, s bár utóbb újra adtak neki állást a nagyváradi törvényszéknél, de mikor 1863-ban anyagi csődbe került, nyugalomba küldték.” – írja róla a Révai Nagy lexikon. /369.oldal/
Erről a Magyar Életrajzi Lexikonban ezt olvassuk: „Világos után rövid ideig bujdosott, majd önként jelentkezett a hatóságoknál. Behódolt az önkényuralomnak. Mikor megélhetési gondjai miatt 1853-ban főbiztosságot vállalt, közönsége és írótársai egyaránt elfordultak tőle. Önmagával meghasonlottan tönkremenve élte utolsó éveit 1864. augusztus 27-i haláláig.” /1035.oldal/
JELENTŐSEBB MŰVEI:
Ariadné drámáját 1938-ban mutatták be a Nemzeti Színházban.
Ezt követi a Fehér és fekete 1839-ben, melynek cselekménye Amerikában játszódik le, fehér földesurak és fekete rabszolgák között.
1840-ben I. Károly és udvara, a Zách Klára tragédiája jelenik meg. 1841-ben Polgári Szózat című politikai röpiratának nem volt nagy sikere.
Novelláit Kuthy munkái címen nyolc kötetben adták ki 1842–’52 között összegyűjtve.
Legsikeresebb műve a Hazai rejtelmek című regénye, melyről Nemeskürthy István irodalomtörténész azt írja: ,,Ha fellapozzuk a könyvet,azonnal szembetűnik Kuthy lebilincselő elbeszélő modora és érdekes cselekménybonyolítása […] ez Jókai erényeit előlegezi. Kuthy a nem sokkal később fellépő Jókai előfutára”. (A regény 1906-os kiadásának fedőlapja mellékelve.)
A királyné olvasója című történelmi regénye csak a Budapesti Hírlapban jelent meg folytatásokban 1860-ban.
Utolsó művét, a Corvint Diószegen írta, de ez már nem jelent meg.
RÓLA ÍRTÁK:
– Szerb Antal a Magyar Irodalom Történetében ezt írja Kuthy Lajosról: „Kuthyt valószínűleg nagy íróvá konzerválta volna az irodalomtörténet, ha az elnyomatás korában, nyomora által kényszerítve nem vállal állást a Bach kormány szolgálatában…Pedig nem volt jelentéktelen író. Hatalmas nyelvfantáziájával magában álló a magyar prózában.” /325. oldal/
– Nemeskürthy István irodalomtörténész jellemzése: Kuthy Lajos írói munkásságának elismeréseként a Tudós Társaság alig harmincesztendős korában vette fel tagjai közé… Az önkényuralom alatti szereplése s az ellene méltán támadt ellenszenv oly mértékben kitörölte őt a közemlékezetből, hogy emiatt a magyar próza fejlődésének áttekintése is csorbát szenved. Jókai, Kemény nem támadt a semmiből, többek között olyan előkészítőik is voltak, mint Kuthy, akinek prózájától lehetetlen megtagadni az elismerést. Kevesen tudtak így elbeszélő prózát írni…Jókai felé mutat nem csak stílusa, hanem alkotói módszere is.” /455–456. oldal/
”A novellaírás terén ért el jelentős sikert, s rohammal vette magát a közönség kegyeibe. Jókai még ekkor kezdő író lévén, Kuthy nimbusza hovatovább az Eötvös Józsefével vetekedett. Jókai az irodalom grófjának nevezte.” – írja róla Mikszáth Kálmán./ Kuthy élete/
A Révai Nagy Lexikon Kuthy Lajos írói tevékenységét így összegezi: ,,Mint írónak az a jelentősége, hogy novelláiban és regényeiben nagy sikerrel rajzolta a magyar világot és életét és stílusával hatott az elbeszélő próza fejlődésére.” /369. oldal/
2013. január 9. Kovács Rozália
Érmihályfalva