Éppen hat évvel korábban, 2012. júliusában szentelte áldozópappá Böcskei László megyés püspök a nagyváradi Bazilikában az érmihályfalvi Tóth Attilát, aki egy héttel később tartotta meg első szentmiséjét szőlővárosa római katolikus templomában. Az elmúlt vasárnap újra Tóth Attila, már tasnádszántói lelkész celebrált misét Érmihályfalván, amikor a Páduai Szent Antal tiszteletére felszentelt templom búcsúünnepét tartották. A déli 12 órakor kezdődött ünnepi szentmise a bevonulással kezdődött. A paptestvérek közül jelen volt még Nagy János érsemjéni plébános, aki szinte a teljes idő alatt gyóntatást végzett, illetve Erdődi Endre csokalyi (de helyi illetőségű) görög katolikus lelkész, aki Bogdán István helyi plébánossal vett részt a mise celebrálásában. “A misét hálaként mutatjuk be, hogy ismét beléphettünk Isten házába”, mondta első szavaival Tóth Attila, aki prédikációját a Szent Antal litániában elhangzottakra építette, miszerint a szent a szükségben szenvedők segítője. Kifejtette: az ember alapvető szükséglete, hogy szeressen és szeretve legyen, ha ezt nem kapja meg, szükséget szenved. A szeretetet márpedig tanulni kell, elsősorban szüleinktől tanulhatjuk meg: a gyereknek látnia kell, hogy szülei szeretik egymást. Hozzátette: Szent Antal a szegények segítője is, ám ez a “szegénység” nem feltétlen a zseb ürességét jelenti.

Egy példán keresztül világította meg, hogy a gyakori kérdés, amit egymás felé teszünk fel, sokszor nem is figyelve a válaszra: hogy vagy?, nem azonos azzal, hogy “mid van?” Miközben manapság “semmire sincs időnk”, lassan szeretetlenné válunk, amit azonban Isten szeretetével helyre lehet hozni. Tóth Attila azzal fejezte be szónoklatát, hogy: “legyünk, akik fényt viszünk oda, ahol nincsen, a szükséget szenvedőknek”. A szolgálatot Bogdán István házigazda plébános köszönte meg, ugyancsak köszönetet mondva mindazoknak, akik a búcsú lebonyolításában részt vettek, ide értve a liturgiában közreműködő Jubilate Deo és Vox Angeli kórusokat. A tisztelendő a hirdetések rendjén beszámolt a templom folyamatban lévő külső renoválásának állásáról is, ennek részleteire visszatérünk. A templomból távozókat szeretetvendégség várta, de sok ismerős megállt még pár szóra a “vendég” tisztelendővel is. Hosszú évek után ismét volt a templom mellett lehetőség búcsúfia vásárlására, ahol egyebek mellett akár még tükrös mézeskalácsszívet is be lehetett szerezni az otthon maradottak számára.

(Bihari Napló)